Nem sokon múlott, hogy a bankok új csomagot kapjanak a nyakukba

Az egyik takarékszövetkezetnek ugyanis a Legfelsőbb Bíróságig kellett elmennie ahhoz, hogy bizonyítsa: az ügyfelek számára kamat- vagy díjemelést jelentő lépései nem jelentettek erőfölénnyel való visszaélést és tisztességtelen gyakorlatot sem. Ha ennek az ellenkezője bizonyosodott volna be, akkor perek százai indulhattak volna a szolgáltatók ellen, aminek a pénzügyi és egyéb következményeit nehéz belátni.

Kétségtelen tény, hogy a hazai pénzügyi szolgáltatók az elmúlt években nem mindig jártak el gavallér módon a szolgáltatások vagy hitelek árazásánál. Sok esetben a lehető legtöbb terhet áthárították az ügyfelekre, feltűnés nélkül jelentősen növelték egyes szolgáltatások árait, illetve nem tájékoztatták elég nyomatékosan őket arról, hogy a kezdeti, akciós időszak után esetleg komoly mértékben emelkedhet a kamat. Ez pedig egyáltalán nem elegáns.

Ám nem kellene megfeledkezni arról, hogy a bankok és más pénzügyi szolgáltatók kezét szigorú, fogyasztóvédelmi indíttatású jogszabályokkal kötötték meg az elmúlt két-három évben, amihez egy a legtöbb szereplő által aláírt magatartási kódex is párosult. Ennek eredményeként – kissé leegyszerűsítve a képet – ma már csak akkor emelhetnek a hitelek kamatain a bankok, ha azt a forrásköltségek emelkedése teszi elkerülhetetlenül szükségessé, a szolgáltatások díjainál pedig az infláció mértéke jelenti a gátat.

A fogyasztóvédelmi szabályok szigorodása persze aligha vigasztalja azt az ügyfelet, aki a banki díjak vagy a hitelkamatok folyamatos emelkedésével szembesül. De be kellene végre látni – és ezúttal úgy tűnik, sikerült is –, hogy csak azért, mert egy szolgáltató rendszeresen árat emel, még nem feltétlenül tisztességtelen. Annál is inkább, mert ha most elmarasztalják a bankokat, akkor jöhet sorban a többi, egyoldalúan szerződéseket módosító szolgáltatói szektor is. Ilyen helyzetbe pedig belegondolni is rossz.