Stiglitz: Így tette tönkre Bush az USA-t szeptember 11. ürügyén

A szeptember 11-i eseményeket követően az Afganisztán ellen indított támadás még érthető volt, a későbbi iraki invázió azonban semmilyen kapcsolatban nem volt az al-Kaida terrorszervezettel, bármennyire erőlködött is Bush, hogy összefüggést kreáljon a kettő között. Ez a saját elhatározásból indított háború rövidesen roppant költségessé vált, nagyságrendekkel meghaladva az eredeti, 60 milliárd dolláros előirányzatot, miután az óriási hozzá nem értés találkozott a tisztességtelen félrevezetéssel.

Amikor három évvel ezelőtt Linda Bilmes és jómagam számítást készítettünk a háború várható költségeiről, akkor konzervatív becsléssel is 3-5 ezer milliárd dollár kerekedett ki. Azóta a költségek tovább növekedtek. A hazatérő csapatok közel 50 százalékát kell valamilyen rokkantsági ellátásban részesíteni. Eddig több mint 600 ezer főt kellett a veteránoknak fenntartott gyógyintézményekben kezelni. Ennek alapján úgy véljük, hogy csak a jövőbeni rokkantsági és egészségügyi kiadások összege a 600–900 milliárd dolláros sávba fog esni. Az összesített szociális veszteségek – beleértve a családok felbomlását és a veteránok öngyilkosságát (amely az utóbbi években napi 18 fős átlagra emelkedett) – egyszerűen kiszámíthatatlanok.

Ha azt meg is lehetne bocsátani Bush elnöknek, hogy Amerikát és a világ nagy részét hamis indokolással és a hadi költségek meghamisításával vitte háborúba, az végképp elfogadhatatlan, ahogy a hadjáratait finanszírozta. Az övé volt az első háború, amelyet maradéktalanul hitelre alapoztak. Amikor az Egyesült Államok hadba vonult, a deficitek máris ugrásszerűen növekedni kezdtek a 2001-es adócsökkentési program nyomán. Bush később elhatározta, hogy még mélyebbre rántja Amerikát az adósságtengerben, amikor további adókedvezményeket hagyatott jóvá a vagyonosok számára.

Ma Amerikának a munkanélküliségre és a költségvetési hiányra kell összpontosítania. Mindkettő fenyegetést jelent az ország jövőjére, s mindkettő visszavezethető az afganisztáni és az iraki háborúra. A növekvő védelmi kiadások és az elnök adócsökkentései fő okként szerepelnek abban, hogy a Bush hivatalba lépésekor még 2 százalékos, GDP-arányos államháztartási többlet a mostani deficit- és adósságpozícióba fordult át. A kormány közvetlen kiadásai e háborúk nyomán máris elérték a 2000 milliárd dollárt, ami háztartásonként 17 ezer dollárnak felel meg. A még hátralévő tételekkel együtt a végszámla ennél legalább 50 százalékkal lesz magasabb.

Bilmes és én közös könyvünkben megállapítottuk, hogy a háborúk hozzájárultak Amerika makrogazdasági gyengeségeinek a kialakulásához, amelyek maguk is tovább súlyosbították a deficitet és az adósságterhet. Akkor – csakúgy, mint most – a Közel-Keleten támadt zavarok miatt emelkedni kezdtek az olajárak, ami arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy olajtermékekre költsék azt a pénzt, amit egyébként az USA-ban előállított javak beszerzésére is fordíthattak volna. Ezeket a makrogazdasági gyengeségeket a Fed egy ingatlanpiaci buborék megtervezésével igyekezett elrejteni, amivel mellesleg egy erős fogyasztási boom létrejöttét is kiváltotta. Az ebből eredő túlzott eladósodottság és ingatlan-túlkínálat leapasztása még évekig fog tartani.

Sajnos Bush a háborús költségek tekintetében is be akarta csapni Amerikát, emiatt a csapatok ellátásának és felszerelésének alulfinanszírozására kényszerült. Olyan, alapvető kiadási tételeken takarékoskodott, mint az amerikai életek védelmét szolgáló páncélzat, vagy az aknák ellen megvédő járművek rendszerbeállítása, illetve a hazatérő veteránok egészségügyi ellátása. Egy amerikai bíróság nemrég mondta ki, hogy a veteránok jogai sérelmet szenvedtek. (Jellemző egyébként, hogy az Obama-kormányzat is szűkíteni szeretné a veteránok bírósági fellebbezési jogkörét.)

A katonai szerep túlvállalása megjósolható módon idegességet okozott a fegyveres erő alkalmazásával kapcsolatban, ezt mások is tudják, ami fenyegeti Amerika biztonságát. Az Egyesült Államok igazi erejét azonban korábban is nagyrészt az úgynevezett „puha hatalom”, azaz a morális tekintélye, vonzereje adta. Mindez szintén gyengült, amikor az USA alapvető emberi jogokat sértett meg, például a kínzás tilalmát. Azt az Egyesült Államok és a szövetségesei jól tudták, hogy a győzelemhez mind Afganisztánban, mind Irakban meg kell nyerni az ottaniak szívét és eszét.

Ezt a bonyolult műveletet azonban már a legelején melléfogások hátráltatták. A háborúk járulékos kárai óriásira duzzadtak: Irakban egyes becslések szerint több mint egymillióan haltak meg a beavatkozás közvetlen vagy közvetett hatására.em minden következmény volt katasztrofális. A háború miatti deficitek például most arra kényszerítik az USA-t, hogy végre nézzen szembe a súlyos valósággal. Az amerikai katonai kiadások nagyjából ugyanakkorák, mint a világ összes többi országáé együttvéve, mindez két évtizeddel a hidegháború vége után. A megnövelt kiadások nagy része a költséges iraki és afganisztáni háborúra ment el, illetve általában a globális terrorizmus elleni küzdelemre. Emellett azonban sok pénzt pazaroltak olyan fegyverekre, amelyek nem hatásosak egy nem létező ellenséggel szemben. Most legalább arra lehet számítani, hogy erőforrásokat átirányítják, és az USA kevesebb pénzből tesz szert nagyobb biztonságra.

Az al-Kaida ugyan még nincs legyőzve, de már nem látszik akkora fenyegetésnek, mint amekkora volt a szeptember 11-i támadások idején. Ahhoz, hogy eddig a pontig eljussunk, óriási és nagyobbrészt elkerülhető árat kellett fizetni, mind az USA-ban, mind másutt. Mindennek az öröksége még hosszú ideig velünk marad. Cselekvés előtt mindig kifizetődő gondolkodni.