A lengyel megoldás a görög válságra 2.0
1991-ben a Varsó állami hitelezőit tömörítő Párizsi Klub elfogadta a lengyel vezetés érvelését, és teljes egészében leírta – a lengyel közadósság 70 százalékát kitevő – hiteleit, majd 1994-ben a magánhitelezőkkel is kompromisszumos megállapodás született.
Az utóbbiak lemondtak az akkor már évek óta behajthatatlannak tűnő kintlévőségek feléről, cserébe garanciát kaptak a fennmaradó hányad kormányzati visszafizetéséről, valamint a lengyel állam megnyitotta piacait a nemzetközi bankok előtt (addig külföldi pénzintézetek nem működhettek a legnagyobb közép-európai országban).
Egy olvasó úgy reagált a cikkre, hogy, idézem: „Lengyelország akkor egy diktatúrából szabadult, és sokat tett ezért. A görögök ellenben 40 éve demokráciában élnek, és ennek keretei között adósodtak el.”
Ez a megállapítás egyrészt helytálló, másrészt a dolgok mély meg nem értéséről tanúskodik. Akkor is egy adósságválságot kellett megoldani, és most is. Az a válság államcsőddel fenyegetett egy 40 milliós európai országot, ugyanúgy, mint a mostani a lényegesen kisebb Görögországot. A válság kirobbanásért hitelezők és hitelfelvevők egyaránt felelősek – senki nem állt töltött pisztollyal a hitelezőket fenyegetve, hogy adjanak kölcsönt Lengyel - vagy Görögországnak… Ugyanakkor húsz év alatt a lengyelek átalakították a gazdaságot, kilábaltak az adósságokból, jelentős részben azért, mert elengedték azt…
Arra is emlékeztettem, hogy kilencvenes évek elején nagy vita alakult ki a magyar illetve a lengyel adósságok rendezéséről. Magyarország elsősorban magánbefektetőknek tartozott, a lengyelek elsősorban államokkal, kormányokkal álltak szemben, de voltak magánhitelezőik is. Az 1990-es rendszerváltozást követően az első szabadon választott kormány azonnal bejelentette, hogy nem tartja magára nézve kötelezőnek a kommunista érában felhalmozott adósságok rendezését
Az akkori magyar kormányok azon a véleményen voltak, hogy számunkra nem járható a lengyel út, pedig Varsónak az adósság-könnyítés stratégiája igenis működőképes volt. Ráadásul a határnyitás után az akkori bonni kormány minden bizonnyal nyitott lett volna a budapesti adósság-elengedésre. Nem is értették, miért nem kértük…
Ez a hajó persze elment, de tanulságai megmaradnak: az egyre rosszabb kondíciókkal felvett hitelek helyett érdemes lett volna és lenne tárgyalni és tárgyalni…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.