Folytatódik a szófafarmerek uniós pénzelése

A 2014–2020 közötti költségvetési időszak közös agrárpolitikájáról (KAP) immár rendelettervezetekben alakot nyerő elgondolás igyekszik az egymásnak feszülő szakmai és politikai érdekcsoportok mindegyikének valamit felkínálni. Így a csomagot a publikálása óta eltelt egy hétben az alkotóin kívül még nem sokan dicsérték. Az okok közül kiragadhatjuk például, hogy a jogalkotók az uniós támogatások tagállamok közötti felosztásában meglévő szembetűnő aránytalanságok felszámolását egyelőre nem, csak azok mérséklését helyezik kilátásba. Különösen a balti országokat, Romániát és Lengyelországot érinti érzékenyen, hogy a KAP úgynevezett első pilléréhez (közvetlen támogatások) rendelt források csupán kisebb – a különbségeket alig kétharmadára redukáló – átcsoportosítására kerülhet sor. A kiigazítást értelemszerűen azok a tagállamok „finanszírozzák”, amelyek közvetlen támogatásai meghaladják az Európai Unió átlagát. Magyarország első pilléres támogatási forrásai csekély mértékben, 1,319 milliárd euróról (2013) 1,295 milliárd euróra (2017) csökkennek, pénzügyi aspektusból tehát nem sorolható a „vesztesek” körébe.

Az első pilléres forrásokat a jövőben egy termeléstől függetlenített, területalapú bázistámogatásra és ezt megfejelendő, bizonyos környezetbarát gazdálkodási gyakorlat elismerésére, továbbá a fiatal gazdálkodók ösztönzésére, valamint – opcionálisan és szűk korlátok között – termeléshez kapcsolt támogatásokra, a kedvezőtlen természeti adottságú területeken gazdálkodók megsegítésére és a mikrogazdaságok évi 500–1000 euró közötti átalánytámogatására lehet majd fordítani. A javaslat egyik pikáns eleme, hogy a környezetbarátként aposztrofált gazdálkodási gyakorlat előírásainak betartása a bázistámogatást igénylők számára egyébként is kötelező, külön erőfeszítést tehát nem igényel. Ráadásul a megfelelés a múltbéli szabályozásnak köszönhetően nehézséget aligha okoz, mi több, a tervezet – összhangban a piaci realitással – tág teret enged a többek által kritizált monokultúráknak.
A bázistámogatást a 2014-ben kreált, forgalomképes vagyoni értékű jogosultságok aktiválásával lehet majd lehívni, ezért az összevont területalapú támogatási rendszerre (SPS) áttért tagállamokban a 2004–2007 között bevezetett támogatási jogosultságok 2013. december 31-én hatályukat veszítik. Egyúttal megszűnik az SPS helyettesítőjeként az új tagállamok többségében – köztük Magyarországon is – még alkalmazott, a közvetlen támogatásokat a földhasználóknak alanyi jogon juttató egyszerűsített kifizetési rendszer (SAPS).

Noha az úgynevezett szófafarmerek pénzelésének sokan véget szerettek volna vetni, a tervezet e vonatkozásban meglepően nagyvonalúra sikeredett: ha valaki az összes nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevételének legalább öt százalékával egyenlő közvetlen támogatásban részesül, már aktív gazdálkodónak minősül, így támogatásra jogosult lesz.

Miként az várható volt, az Európai Bizottság, engedve az erős társadalmi nyomásnak, korlátozni kívánja a nagyobb gazdaságok közvetlen támogatását. Így a kedvezményezettektől 150 ezer és 300 ezer euró között a bázistámogatás lépcsőzetesen növekvő hányadának, míg a 300 ezer eurót meghaladó rész 100 százalékának elvonását javasolja. Azért azonban, hogy e szubvenció megnyirbálása miatt ne szűnjenek meg munkahelyek, a jogalkotók figyelembe vennék az alkalmazottak után fizetett munkabéreket, valamint azok adó- és járulékterheit: ezeket a bázistámogatásból le lehetne vonni, így csupán a maradványösszeg csökkenne. Ha a javaslatot elfogadják, nem nehéz megjósolni, hogy itthon papíron, illetve egy bizonyos gazdálkodói körben a munkahelyek legalizálásának következményeként megugrik majd a foglalkoztatottak száma, valamint megemelkednek a munkabérek. Mindazonáltal a szántóföldi növénytermesztésre szakosodott, az exportárualap nagy hányadát előállító nagygazdaságok számára a bázistámogatás korlátozása húsba vágó lehet.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet előzetes modelleredményei alapján az új KAP sem állítja meg a sertésállomány hanyatlását Magyarországon, ennek az uniós agrárpolitikán kívül persze számos egyéb oka van. Ugyanakkor a tejtermelés, a húshasznú szarvasmarhák, valamint az anyajuhok közelmúltban erősen megcsappant létszáma, továbbá a baromfifélék összes állománya középtávon várhatóan stagnál. A szántóföldi növénytermesztésben folytatódik a kukorica és az olajos magvak térnyerése a kalászos gabonafélék és a kisebb növénykultúrák rovására. E folyamat katalizátora azonban a globális és európai piaci konstelláció. A kertészeti ágazatok talpon maradásában nagy szerepe lehet a termelői szervezetek támogatásának és a közvetlen értékesítés ösztönzésének, ami már az új KAP úgynevezett második pillérének (vidékfejlesztés) egyik kiemelt célterülete lesz. A mikrogazdaságok átalánytámogatását becslések szerint a jelenleg közvetlen támogatásra jogosultak körülbelül egyharmada, mintegy 65 ezer igénylő választja majd. E gazdálkodói kör így 30 millió euróval több támogatáshoz juthat, vagyis közel kétszer annyi szubvencióhoz, mint 2013-ban.

Nyilvánvaló, hogy a gazdálkodók számára a KAP átalakítása fontos, de nem az egyedüli tényező, amely a jövőt befolyásolja. Mivel Magyarország nyitott gazdaság, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségére 2014–2020 között sokkal nagyobb hatással lehet majd az olyan tényezők összjátéka, mint például a kőolaj világpiaci árának alakulása, a feltörekvő országok gazdaságának teljesítménye, a lokális időjárási szélsőségek gyakoribb előfordulása és a fontosabb exportőr országok nemzetközi kereskedelmet megrendítő reakciói, a valutaárfolyamok ingadozása vagy akár a befektetők aktivitása a határidős árupiacokon.

Potori Norbert-->