Gazdaságpolitikusra várva

Ezzel nincs semmi baj, egy kormánynak vannak prioritásai, bizonyos rétegeket jobban támogat, mint másokat, szíve joga, ezért kapott többséget a választásokon. Hanem amikor a gazdaságpolitikusban végképp politikusi énje kerekedik felül, és a gazdaság rendbetétele, a strukturális átalakítások helyett először jön az osztogató, majd a pénzszerző, mismásoló ötletroham, az senkinek sem jó. Ötszázmilliárd forint bevétel kiesett az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése miatt, miközben a hiánycélt tartani kell, elmaradt a gazdaságot felpörgető fogyasztásnövekedés, talán még a Nemzetközi Valutaalapra is szükségünk lehet, de politikailag kínos lenne viszszamenni a kályhához.

Ezért egyszer már nyakunkba kaptuk a minisztériumi brainstormingot: jött a csipszadó, a baleseti adó, még egy évig kétkulcsos lesz a hivatalosan egykulcsos adó. Mindöszszesen 460 milliárdos pluszbevétellel. Most ugyanez a gondolkodásmód látszik visszaköszönni az adócsomaghoz benyújtott módosításözönből. Nincs pénz és politikai elszántság BKV-konszolidációra, öntsük tehát ugyanabba a pazarló struktúrába a közösségi közlekedési adót, amelyből egyedül Budapesten 78 milliárd forint folyna be. Nincs pénz és politikai elszántság a 600 milliárdos hiányú nyugdíjrendszer törvényes helyrepofozására, nevezzük hát át a járulékot adóra, aztán valahogy megoldjuk majd. Rossz a kultúra finanszírozása, jöjjön a pornóadó, a jó ég tudja, milyen összbevétellel.

Az adórendszer ezzel tovább lyukad, jönnek vissza a kisadók, elcsépelt és olcsó poén lett a söralátétről szóló miniszterelnöki nyilatkozatot sokadszorra citálni. Bízzunk inkább abban, hogy lesz olyan gazdaságpolitikus, aki már a 2014-es választásokra figyel, és úgy számol, addigra mindent rendbe tesz úgy, hogy az, ha a közgazdászoknak nem is feltétlen, de a választók nagy többségének elnyeri tetszését.