Tiltakozó angyalok

Kevés olyan téma van, amelyben annyira egyetértettek volna a hagyományosan ellenérdekelt felek, a szakszervezetek és a munkaadók, mint az, hogy a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) nem képes hatékony fórumul szolgálni a munka világát érintő döntések meghozatalára. A hagyományos oldalak mellett az egyházaknak, tudománynak és a civileknek teret biztosító kormánynak kétségkívül nem volt könnyű dolga. A társadalomnak ugyan alighanem jót tenne, ha a gazdaságtól távolabb eső csoportok is jobban tudnák artikulálni a véleményüket, ám kézzelfogható, tényleges szerepet egyetlen résztvevőnek sem ad az új fórum.

Az elvi megállapodásokon túl a döntések forintra, jogszabályra, konkrét lépésekre való lefordítása tulajdonképpen a kormány jóindulatán vagy politikai megfontolásain múlik, amely – mivel nem tagja a szervezetnek – nem köteles figyelembe venni az ott elhangzottakat. Így a tanácsban ülő tagok rosszabb esetben csak egy súlytalan vitacsoport szerepét vállalhatják fel, jobb esetben pedig ők képezhetik az angyalok karát, amely a mindenkori kormányok akaratnyilvánításának és cselekedeteinek háttérkórusaként létezik.

Látnivalóan egyelőre nem ez az utóbbi forgatókönyv él, hiszen a résztvevők közül több rendkívül élesen nyilatkozott a fórumról annak első ülése után is. Mind a szakszervezeti vezetők, mind a munkaadók hibás lépésnek minősítették az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) megszüntetését, és a helyébe álló NGTT-t a munka világát érintő döntések meghozatalára alkalmatlan fórumnak minősítették.

Az OÉT működése során számtalan kritikát kapott, és sokszor jelentett nyűgöt a mindenkori kormányoknak. Most, a megszüntetése után azonban úgy tűnik, egykönnyen nem helyettesíthető. A sokat bírált szervezet – ha döcögősen is, de – az elmúlt közel két évtizedben a kormányok, a munkavállalók és munkáltatók számára kölcsönösen elfogadható megállapodásokról döntött, amelyeket aztán be is tartottak. Ez egy fiatal demokráciában nem kis dolog, és erre az NGTT nem képes.

Tévedés azt hinni, hogy egy ilyen számszerűsíthető vállalásokat hozó, kötött, háromoldalú testület nélkül a gazdaság versenyképesebb lesz. Ellenkezőleg: egy a munkaadók és munkavállalók által kölcsönösen vállalhatónak tartott minimálbérszint például mindig közelebb esik a gazdaság valós teljesítőképességéhez, és mindig jobban tükrözi a dolgozók által elérhető lehetőségeket, mint egy kizárólag politikai, esetleg napi népszerűségi megfontolások alapján meghúzott nívó. Az OÉT által meghatározott minimálbérrel nem mindig voltak maradéktalanul elégedettek a felek, de sokkszerű következményekkel járó bérmeghatározást eddig csak kormány mert felvállalni, munkavállalói vagy munkaadói oldal nem.

Az NGTT első ülése után ma úgy tűnik, a legjobb megoldás az lenne, ha mégis feltámasztaná a kormány az OÉT-et, esetleg más néven, esetleg a tanácson belül működő és valós jogosítványokkal rendelkező munkacsoportként. Egyszerűen azért, mert annak megszüntetése minden szempontból visszalépés volt. A régi-új testület felállítására partnereket könnyedén találhatna, legalább elvi szövetségessé téve őket az elkövetkező évek keménynek ígérkező lépéseiben.

A demokratikusan megválasztott kormánynak természetesen joga van másképp dönteni, hagyni mindent a jelenlegi formában, ráadásul ennek rövid távú politikai előnyei nyilvánvalók is lennének. Hosszabb távon azonban az NGTT díszlete előtt megtett lépéseknek minden felelősségét az éppen hatalmon lévő kormánynak kellene viselni. Amivel pedig az esetleges jövőbeni gazdasági kockázatokon túl számolnia kell, az a politikai támogatottság elvesztése.