Új vámszedők

Az aggodalom érthető: az étkezési utalványok forgalmazói piacát uraló három francia cég — az Edenred, a Le Cheque Déjeuner és a Sodexo — tavaly összesen évi 11,6 milliárd forintos árbevételt és 5,2 milliárd forintos adózás utáni eredményt könyvelhetett el, amire a változások nyomán akár keresztet is vethetnének. Nem csoda, hogy egyesülésük, az EUFE a napokban drámai hangú közleményt adott ki, amely szerint mindenki rosszul járhat azzal, ha csökkenne a melegétkezési keret, a papírcsekkeket felváltaná a kártyás megoldás, a maradék hidegutalványokat pedig egy állami cég kezelné.

Való igaz, hogy az átállás kaotikusnak tűnik. Két és fél hónappal a beharangozott változások előtt még szinte minden képlékeny a béren kívüli juttatások jövőjével kapcsolatban. Így sem a munkaadók, sem az elfogadóhelyek, sem az új szolgáltatásra kiszemelt Magyar Posta nem tud felkészülni időben az új helyzetre.

A francia társaságok többi érve azonban erősen vitatható. Nem érthető például, miért kellene akár a munkáltatóknak, akár az elfogadóknak néhány százalékos jutalékot fizetniük azért, hogy fenntartsák egy bürokratikus, papíralapú rendszer amúgy jól jövedelmező adminisztrációját. A kormány törekvése ennek visszaszorítására indokolható. Az már jóval kevésbé, ha az eddig francia zsebekbe vándorló cafeteriaforintok egy részét ezentúl egy állami cég fölözné le. Mert ne feledjük: a járadékvadászatként ismert jelenség ezzel ugyanúgy megmaradna.

A cafeteria-rendszernek egyébként is az egyik leggyengébb láncszeme az étkeztetési hozzájárulás. Az ilyen típusú adókedvezményeknek ugyanis az lenne az értelmük, hogy olyan területekre csatornáznak át forrásokat, amelyekre amúgy nem költenénk. Az étkezés nem ilyen. Ha pedig az állam mégis annak gondolja, és „fölösleges” pénze van rá, akkor egy költséges rendszer fenntartása helyett esetleg csökkenthetné az ilyen termékek és szolgáltatások áfáját.