Halálzóna

Akkor még sütött a nap, az EU pedig bízott abban, hogy a július végére összeeszkábált második görög mentÕcsomag tartós megoldást hoz, a befektetÕk végre megnyugszanak, és lassan, de biztosan sikerül majd visszakapaszkodni a szakadék szélérÕl.

Azóta kiderült: a brüsszeli remények – mint az elmúlt években oly sokszor – megalapozatlannak bizonyultak. A görög helyzet romlott, a második mentÕcsomagot az októberi euróövezeti csúcson jelentÕsen módosítani kellett, ráadásul Athén mellett már Olaszország is egyre közelebb kerül az összeomláshoz. Az eurózóna tehát nemcsak hogy nem tudott visszakapaszkodni, hanem még kijjebb sodródott a szakadékban, és jelenleg egyetlen deszkába kapaszkodva himbálódzik a sötét mélységek felett.

A helyzeten Silvio Berlusconi olasz kormányfÕ távozási szándékának bejelentése, valamint az Európai Központi Bank újabb és újabb intervenciói sem segítettek érdemben. Az olasz kötvénypiac tegnap „felrobbant”: a tízéves államkötvények hozama a már amúgy is 14 éves rekordot jelentÕ 6,7 százalékról néhány óra alatt 7,4 százalék fölé emelkedett. Ez már a halálzóna, ahonnan sem Görögországnak, sem Írországnak, sem Portugáliának nem sikerült visszatérnie – a végeredmény mindegyik esetben EU–IMF-mentÕcsomag lett.

Az egyetlen segítség, amelyben az eurózóna jelenleg bízhat – az EKB mellett –, az az ideiglenes euróövezeti mentÕalap. Ezt azonban eddig nem sikerült megerÕsíteni, abba ugyanis sem a tagállamok, sem a magánbefektetÕk, sem a kínaiak nem akaródznak újabb több százmilliárd eurót tolni. Az óra egyre gyorsabban ketyeg, és ha a vezetÕ politikusoknak nem sikerül rövid idÕn belül megnyugtatni a kedélyeket, akkor az EU egyik legnagyobb tagállama is bedÕlhet. Ha így lesz, akkor félÕ, hogy a görög krízis, egy nietzschei képpel élve, csak az elsÕ esÕcsepp volt – a vihart csak ezután kapjuk a nyakunkba.