Hőn szeretett ellenség

Ezért is lesz népszerű ötlet a plázastop, jobb- és baloldalon egyaránt. Ami csak egy lépés egy egyre világosabb jövőképű úton. Már a különadók is rosszul érintették a legnagyobb élelmiszerláncokat, és az elmúlt hét pletykái a CBA terjeszkedéséről is arra utalnak, hogy hosszabb távon a kisebb üzletek országos hálózatát fenntartó magyar cégek kerülhetnek fölénybe a külföldi tulajdonú hipermarketekkel szemben. Némi adminisztratív állami segítséggel.

Nehéz támogatni a plázastopot, ha a távlati tervtől eltekintve, önmagában nézzük. Fölösleges itt érveket felhozni a hipermarketek létjogosultsága mellett vagy ellen, az érvet tökéletesen szolgáltatja a kormány kedvenc célcsoportja, az emberek. Nyilvánvalóan azért van annyi nagy üzlet ma Magyarországon, mert megéri megnyitni azokat.

Öntudatos fogyasztóként erre a tervre egyértelmű lehet a reakció: ne akarja jobban tudni nálunk se a kormány, se a zöldek, hogy mit szeretnénk. Nem fog menni. A hetvenes éveknek vége van: ez a megállapítás éppúgy érvényes a vásárlói igények központból irányíthatóságára, mint a kis üzletek világára. Most már hipermarketbe megy le tejért János és Tamás – és nem azért, mert valamelyik párt így döntött.

Persze ne legyünk naivak. A nagy üzletláncokat sem ártatlan báránykák irányítják. A beszállítóiknak gyakran vannak jogos kritikáik, a minőségre is akadnak panaszok, természetvédelmi területeket lebetonozni pedig nem csak a radikális zöldek szerint nem illik. Ezeknek a problémáknak azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy a cég külföldi, vagy hogy nagyobbak az üzleteik 300 négyzetméternél. Valaki visszaél a piaci erőfölényével?

Tegyék olyanná a törvényeket, hogy ne lehessen. Fogyasztóvédelmi problémák adódnak? Vizsgálódjanak és büntessenek. De ne az érzelmek irányítsák a törvénykezést. És csak mert bajok tényleg vannak, ne akarjuk betiltani azt is, ami működhet.