Osztrák hitelkorlát - Ne tegyünk úgy, mintha nem tehetnénk róla

Egyrészt az új hitelek és betétek arányának 110 százalékban történÕ korlátozása minden régiós leánybankra vonatkozik, nem csak a magyarokra. Másrészt az ottani hatóságok szempontjából felelÕs magatartásnak tÛnik, hogy erÕsíteni kívánják bankszektoruk tÕkehelyzetét, stabilitását. Ráadásul a pénzintézetek külön elÕírások nélkül is alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez: a nálunk különösen magas hitel/betét aránynyal mÛködÕ Erste anyabankjának a vezérigazgatója, Andreas Treichl például épp három hete jelezte, hogy a jövÕben már a helyi betétek felhasználásával szeretnének hitelt nyújtani a magyar piacon.

Az idÕzítés azonban kérdéseket vet fel. A válság elÕtti hitelboom idején az osztrák hatóságok – csakúgy, mint a magyarok – nem akadályozták meg a veszélyes folyamatokat. Ott az anyabankok profitja, itt a lakosság fogyasztása bizonyult erÕsebb szempontnak. A Lehman Brothers bukása után az úgynevezett bécsi kezdeményezéssel ugyan még sikerült fenntartani a kelet-európai leányok anyabanki finanszírozását, a mostani hasonló törekvések azonban zátonyra futhatnak az osztrák példa nyomán. Ezzel pedig súlyos milliárdokkal csökkenhetnek a térségünkbe áramló források, visszavetve a növekedési kilátásokat az amúgy is komor idÕkben.

Ne tegyünk azonban úgy, mintha minderrÕl mit sem tehetnénk. Magyarország élszerepet vállalt ugyanis abban, hogy a korábban itt felhalmozott banki nyereségekbÕl jókora darabokat hasítson ki magának visszamenÕlegesen, akár a különadó, akár a devizahitelek végtörlesztése formájában. Ezt sokan igazságosnak találhatják ugyan, de ne legyen kétsége senkinek: a múltbéli rossz szabályozás káros hatásait ily módon korrigálni komoly negatív következményekkel jár. Nem is kérdés, hogy a mostani osztrák döntés meghozatalakor ezt is mérlegelték.