Fellegi sok fronton harcolt, és sok csatát veszített

Ha megkérdeznénk, talán ő maga is azt tekintené legnagyobb sikerének, hogy orosz kézből sikerül visszavásárolnia a Mol részvényeinek 21,2 százalékát. De az elemzői kánon ezt korántsem fényes történelmi diadalként vette tudomásul, még ha nőhet is vele a kormány befolyása az energetikára.

Fellegi sok fronton harcolt, és sok csatát veszített. Nem sikerült eladni a Malévot, nem sikerült a kínaiakkal megvetetni az államadósságot, nem sikerült bevezetni a használatarányos útdíjrendszert, nem sikerült felgyorsítani az EU-pénzek felhasználását, nincs kész a közlekedési holding, alig nyílt újra szárnyvonal, nincs visszaállamosítva az E.On gázüzletága és a MÁV Cargo, az energetikai államtitkár három napja adta fel a harcot.

Miért lenne mégis elhamarkodott dolog bukásról beszélni? Először is minden relatív. Van például olyan miniszter, aki még hivatalban van, de már megbukott. Ehhez képest Fellegi Tamás ésszerű és konkrét terveket szőtt, amelyek nyilván nem egy vagy két évre szóltak, a gazdasági környezet pedig nem kedvezett a költséges projekteknek.

Másfelől a lemondást a jelek szerint ő maga kezdeményezte, meglepve vele magát a kormányfőt is. És a legfontosabb: továbbra is kulcspozícióban marad, hiszen van-e most annál fontosabb, mint kialkudni az IMF-fel az ország és a kormány mozgásterét? Egy ilyen szerep, bár időleges, többet hozhat a konyhára, mint egy miniszteri bársonyszék.

Ne feledjük, Fellegi üzletembermúltja révén sok szállal kötődik ahhoz a gazdasági hátországhoz, amelynek befolyását a Fidesz és a kormány politikájára aligha lehet elvitatni. Az pedig egyértelmű, hogy az eddigi gazdaságpolitika az üzletemberek egyre nagyobb csoportjának jelent komoly fenyegetést. Fellegi most stabilizáló erő lehet. Biztos hátországgal és sok bizalmi tőkével a külföld részéről. Meglehet, jól taktikázott, és a gazdasági szabadságharc bukása után ő lehet a konszolidáció megtestesítője.