A téma aktualitását nemcsak a hazai jogszabályi változás, hanem egy olyan előadás is adja, amely novemberben a Magyarországon megrendezett Nemzetközi Közbeszerzési Konferencián hangzott el. A Közbeszerzések Tanácsa meghívására érkezett egyik nemzetközi szakértő szerint fokozatosan fejlődnek a közbeszerzésben a határon átnyúló szerződéses kapcsolatok az Európai Unióban. Jó példaként hozta fel Ciprust, amely örvendetes módon élenjár ebben a folyamatban. A
teremben enyhe kuncogás hallatszott, hiszen az eredmény semmi mást nem jelez, mint azon cégek előnyben részesítését a közbeszerzésben, melyek közvetlen tulajdonosa offshore cég. A probléma tehát
európai szintű, legkevésbé sem csak hazai kérdés.
A nemzetközi közbeszerzési piacon meghatározó gondolkodó, Christopher Bovis professzor konzultációján külön kitért a témára, és örömmel vette tudomásul, hogy az új magyar közbeszerzési szabályozásban foglalkozunk a kérdéssel. Jelzésértékű, hogy a témát olyan szakemberek is pártolják, akik meghatározzák a világ közbeszerzési szakirodalmát.
Az offshore központok kiszorítását a 2012. január 1-jén hatályba lépő új közbeszerzési törvény úgy kívánja szavatolni, hogy kizár minden olyan szereplőt a közbeszerzésből, akinek a közbeszerzési szerződéssel kapcsolatban megszerzett jövedelme az adóilletősége szerinti országban kedvezményesebben adózna, mint ahogy a gazdasági szereplő az adott országból származó belföldi forrású jövedelme után. További részletszabály, hogy az ajánlatkérőként szerződő fél köteles a szerződést felmondani, ha a nyertes ajánlattevőben közvetetten vagy közvetlenül 25 százalékot meghaladó tulajdoni részesedést szerez valamely gazdasági társaság, amely megfelel az előbbiekben meghatározott feltételeknek. Kizáró ok az is, amennyiben a nyertes ajánlattevő maga hasonló tulajdoni részesedéssel bír közvetve vagy közvetlenül.
Nem titkolva a szabály rendkívül diszkriminatív jellegét, nem szabad elfelejtenünk, hogy a közvetlen offshore tulajdonú cégeknek semmi más feladatuk nincs, mint tulajdonosi struktúrájukat kismértékben átalakítani és összekuszálni a szálakat. Ennek eredményeképpen fokozatosan ellenőrizhetetlenné válik a rendszer, és/vagy az alvállalkozókat továbbra is eltitkolják az érintettek.
A látszatszabály arra jó, hogy az ajánlatkérő teljes bizonytalanságban meglehetősen drága megoldást alkalmazzon, nevezetesen felmondja a szerződést, ha véletlenül tudomást szerez az ajánlattevő érintettségéről, esetleg a versenytársak segítségével. Ha tehát a jogszabály kötelez, attól még nem fog tisztulni a piac, legfeljebb a szakértők még több véleményt írnak, s még többször szólítják fel az ajánlattevőt tulajdonosi helyzetének
a tisztázására, majd hosszan adminisztrálják a nem létező, időközben felmerült akadályozó tényezőket
Ha azonban az új szabályok értelmében a tulajdonosi háttér nyilvánosságra hozatala kötelező, a legegyszerűbb, ha ellenőrizzük is mindezt. Európában is egyre erősebb az igény az ajánlattevők egységes minősítésére, hogy a közbeszerzésben ne legyen például szükség egyenként történő ellenőrzésükre. A hazai, ma is létező minősített ajánlattevői rendszer többek között erre lehetne alkalmas, hogy egy központi ellenőrző szerv mindezt megállapítsa és fellépjen ellene. Az intézményrendszer feladata a rendelkezésre álló adatok ellenőrzése, adatbányászata és azok rendelkezésre bocsátása. A teher nem az ajánlatkérőn kell, hogy legyen, hanem azon az informatikai rendszeren és intézményen, amely a statisztikai adatokkal és képességgel rendelkezik. Át kell gondolnunk tehát, valóban akarunk-e küzdeni az offshore vállalkozások ellen, vagy tovább kergetünk egy árnyékot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.