Adótanácsadók rövidebb pórázon: a nagy Macskafogó

Válságidők természetes velejárója, hogy az állam törekszik adóbevételeinek növelésére, illetve azok tervezhetőségére. Ez a törekvés a különösen kiélezett helyzetben lévő országokban mostanság egyre hangsúlyosabbá válik. Ennek azonban nem- csak az adók emelése, vagy új adónemek bevezetése a módja, hanem az is, ha az állam igyekszik visszavágni az adózók azon próbálkozásait, hogy csökkentsék a már meglévő adónemek terén felmerülő adókötelezettségeiket.

Az adózókat optimális esetben adózási szakemberek segítik, akik a gazdasági tranzakciók, jogügyletek adózási hatásait optimalizálni igyekeznek a mindenkori törvény betűje mentén. Ahhoz, hogy az állam ellenőrzése alá vonhassa ezen tanácsadások tartalmát és így minimalizálja a tervezett (elvárt) adóbevételeinek ingadozását, először ezen szakemberek tevékenységét kell szigorú szabályok szerint rendeznie és felügyelnie. Ennek keretében az állam – saját adóbevételei védelmének érdekében - megszabhatja, hogy mely határig engedi az ilyen típusú tanácsadást elmenni, és mely ponttól kezdve minősíti azt illegitimnek.

A probléma ott kezdődik, amikor maguk a határok sem jól kijelöltek, és azok szabadon mozgathatóak az adóhivatal(ok) szája íze szerint. Szakmai berkekben köztudott, hogy ennek réme nemcsak a magyar, hanem a külföldi adótanácsadókat is nap mint nap fenyegeti. A nem kívánt tilosban járás ugyanis komoly következményekkel járhat, ez váratlan büntetés formájában jelentkezhet az ügyfélnél, ennek kockázata és pénzügyi következményei pedig végül a tanácsadón csattanhatnak. Köztudott továbbá, hogy egyes országokban már létezik olyan szakmai szabályozás (például Nag-Britanniában), amely szerint a megszokottól eltérő, újdonságnak számító adótervezési struktúrákat előre be kell jelenteni az adóhatóságnak, illetve a szakmai felügyeleti szerveknek, azzal együtt, hogy azt mely ügyfél részére és mikor, milyen tranzakcióban nyújtotta. Ennek elmulasztása esetén a felügyeleti szervük az adótanácsadókat szakmai vagy pénzügyi szankciókkal sújthatja.

Az adózással és azzal kapcsolatos tanácsadással foglalkozó szakma összetétele nagyon öszszetett képet mutat Magyarországon. Beletartoznak a mérlegképes könyvelők, az adótanácsadók, az adószakértők, az okleveles adószakértők, a könyvvizsgálók, valamint az adójogászok. Ezen szakemberek napi szinten találkoznak adózási kérdésekkel, és azokat etikai mércéjük, szakmai tisztességük, emberi habitusuk és kockázattűrő képességük alapján kezelik, azaz ügyfeleiket ezek alapján igyekeznek kiszolgálni. Fenti szakemberek közül csak a könyvvizsgálókra és az ügyvédekre vonatkoznak szigorú szakmai és etikai, magatartási szabályok (ahogy a legtöbb országban is), amelyeket az illetékes kamara foganatosít és felügyel a gyakorlatban.

A súlyos szakmai hibák, etikai vétségek, netán szándékosan elkövetett cselekményeknek akár a szakmai kamarából való kizárás és ezzel együtt tevékenységüktől való eltiltás is lehet a következménye. A könyvvizsgálókat a 2007. évi LXXV. törvény (közismert nevén a könyvvizsgálói kamarai törvény) szerint ezenfelül a Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Bizottság is felügyeli, amelynek fő feladata az idézett törvény betűje és szelleme szerinti tevékenységnek a közérdek szerinti felügyelete. A többi szakemberre azonban ilyen szakmai mércék nem vonatkoznak, és kötelező kamarai tagság, etikai magatartás kódex, szakmai eskütétel sem köti őket hivatásuk méltó folytatására.

Az ő számukra a vonatkozó törvények és jogszabályok szabják meg a mozgásteret, amelyek közül jelentőségében kiemelkedik (nemzetközileg is) a 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen. Ez előírja, hogy fenti szakemberek (kivétel nélkül) jelentsék a hatóságok részére, amennyiben ügyfelüknél pénzmosás bűncselekményének alapos gyanúja merül fel. Ez az a törvény, amely a nemzetközi gyakorlatban is a legszigorúbban foganatosított és ellenőrzött. Az adóelkerülés tényét, vagy ne adj’ isten az adócsalás bűncselekményének tényállását azonban a tapasztalatok szerint a lehető legtöbb esetben tartózkodnak jelenteni a gyakorlatban, inkább viszszamondják a megbízást.

A most kialakítandó szakmai kontroll létrehozása tehát, úgy tűnik, már időszerű volt a közérdek szempontjából. Ezen a ponton több gondolatébresztő kérdés is felmerülhet. Kinek az érdekeit kötelesek szolgálni? A közérdek szolgálata ugyanis nem a magánszektorban tevékenykedő tanácsadók szigorúan vett feladata, azzal együtt, hogy annak megsértése sem lehet célkitűzésük. Ügyfeleik többségének érdeke az, hogy a bevételeik maximalizálása mellett annyi adót fizessenek, amennyi a hatályos jogszabályok szerint feltétlenül megkívánt, és ne többet.

A közérdek szolgálata ezzel ellentétes, ott ugyanis az adóbevételek növelése a cél, főleg a jelenlegi helyzetben. Jogos Vadász Ivánnak, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesülete alelnökének felvetése is, hogy meddig terjedhet majd az adóhatóság és szakmai felügyeleti szervek jogköre az ügyfelek üzleti ügyeire vonatkozó titoktartásra vonatkozóan.

Kérdés, hogy igazából mi a kormányzati szándék a mostani szakmai felügyeleti szerv létrehozásával, ez ugyanis jelenleg nem ismert. Célszerű lenne az adó-tanácsadói szakma tekintélyének növelése, de nem annak árán, hogy ezen szakemberek egyszerű végrehajtókká silányodjanak. A találékonyság és innovatív elme ugyanis nemcsak a közérdek ellen, de annak érdekében is dolgozhat, és tehet kis országokat méretei ellenére kiemelkedően naggyá. Hogy filmtörténeti párhuzammal éljek elég, ha a Macskafogóból megismert és magyar földön elhíresült Fushimishi professzor által megalkotott Gépkutyát említem, hogy mindenki hozzágondolja a történet végét.

Stricca Lilla, a CCSG Hungary ügyvezető partnere -->