Ellenőrzési irányelvek: a NAV Testvér figyel téged…

Egy vagyok a hárommillióból, akik a „látható világban” élnek. Munkáltatónk van, munkavállalók vagyunk, a jövedelmünk látható, adót fizetünk, időben eleget teszünk bevallási kötelezettségünknek. Unalmas alakként tengetjük a napjainkat, de nem szeretünk veszélyesen élni. És most megtudtam, még kiemelt ellenőrzési célpontok sem leszünk. Vagy mégis?

Amióta adórendszerünk evolúciója megkezdődött, honfitársaink egy csoportja – az úgynevezett „adózónak látszók” – új útját választották a társadalmi együttélésnek. Itt járnak, élnek közöttünk, miközben megélhetésük, egészségük és nyugdíjas éveik számláját velünk fizettetik meg. Közben gondosan ügyelnek arra, még egy adóamnesztia keretei között se fedjék fel, merre is találhatók a feketegazdaság vakítóan sötét világában. Számukra nem az a lényeg, hogy egy, két vagy több adókulcs van-e, és az sem okoz fejtörést, hogy az adójóváírás, esetleg adókedvezmény megtalálható-e adórendszerünkben, mert mindezek alkalmazásához adóra lenne szükség, amit sohasem fizettek. De ennek most vége.

Alig múlt el a Valentin-nap lufi- és virágcsokoráradata, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ismertette a 2012. évi ellenőrzési feladatainak kiemelt célját, az adózói kör szélesítését. Végre, kedves „adózónak látszó” barátaim, eljön a ti időtök is, hiszen ebben az évben kiemelt hangsúllyal fogják keresni azokat, akik a legnagyobb költségvetési kárt okozzák kötelezettségszegéseikkel. Az adózói életút vizsgálata az adóregisztráció során lehetővé teszi majd, hogy a múltban elkövetett „kreatív gazdálkodást” a jövőben ne lehessen folytatni, megakadályozva ezen törekvést akár az adószám megtagadásával, akár a fokozott adóhatósági felügyelet elrendelésével.

Ha a jövőben valaki abban gondolkodik, újonnan alapított, alacsony jegyzett tőkéjű cégének nagy forgalma vagy a magas öszszegű fizetendő általános forgalmi adójával közel azonos összegű levonható adó bevallása nem lesz az előzetes adatgyűjtések célja, téved. Érdemes lesz szólni a külföldi ügyvezetőnek is, ne csak kézbesítési megbízottja legyen, hanem belföldi lakcíme is, és legalább a székhelyszolgáltatója fellelhető legyen. Javasolt végiggondolni azt is, van-e kockázatosnak mondható gazdasági kapcsolata a vállalkozásnak, és arra is érdemes egy hihető történetet megalkotni, miért „kirándul” a vállalkozás, azaz gyakori székhely- és illetékességváltással fedezi fel hazánkat.

Természetesen a határokon átívelő üzemanyag-turizmus sem fogja elkerülni az ellenőrzök figyelmét. Főleg, ha arra is számíthatnak, hogy a dohánytermékek kényelmes utaztatása továbbra is kifizetődő a járművek „belső építészei” számára, akik egyre változatosabb rejtekhelyek kialakításával teszik próbára a vámszakma felderítőit. A „Nájki”, „Adios”, „Ribuk” feliratokat meg se próbálják felvarrni a ruházati import szerencselovagjai a kisállat-simogatónak álcázott titkos raktáraikban felhalmozott ruházatokra, és a vámértéket se a bevételi elvárásaikhoz fordítottan arányos módon határozzák meg. Át kell gondolni, vajon a folyamatos működés hogyan járhat kéz a kézben a tartós veszteséggel, a minimálbér a nagy értékű ingatlannal, és meg lehet-e magyarázni, hogy a cég működését alapvetően baráti kölcsönök biztosítják egyéb bevétel hiányában. A számlagyárak gyártósorai remélhetően megrendelés nélkül maradnak majd, ha sikerül a körbeszámlázásos láncügyleteket és fiktív értékesítési csapatmunkát felderíteni.

Nem lesz könnyű azon adózók élete sem, akik a mezőgazdaságban, vendéglátásban, közúti szállításban, építőiparban vagy éppen a munkaerő-kölcsönzésben próbálnak boldogulni. Az ezekben a szolgáltató szektorokban jövedelmüket eltitkoló „adózónak látszók” miatt ugyanis vizsgálni fogják a gabonakereskedőket, húsfeldolgozókat, áruszállítókat, biztonsági szolgálatokat, növénytermesztőket és állattenyésztőket, valamint a pálinka-előállítókat, ha alapos a gyanú, nemcsak isszák, de értékesítik is az otthoni fogyasztásra előállított „orvosságot”. Nem alhatnak nyugodtan a kiskereskedők és az internetes csomagküldők sem, de a hobbiállat-eledelből csalárd módon meggazdagodni kívánóknak is lesznek álmatlan éjszakái. Ezerszer gondolják meg az eltitkolt magánrendelőkben dolgozó fogpótlók, szájfeltöltők, zsírleszívók és implantátum-cserélők, a pénztárgép csilingelésével fogják-e ébreszteni az altatásból éledező fedett revizorokat, mert ellenkező esetben egy fél implantátum árával fizethetnek rá feledékenységükre. A zugjogászok, kreatív könyvelők, számviteli zsonglőrök, adóeltüntető szakértők inkább az önellenőrzést válasszák minél hamarabb korábbi megtévedésük rendbetételére, mert egyszer náluk is kopogtat majd egy jókedvű revizorpáros.

No de álljunk csak meg egy pillanatra. Mindez szép és jó, sőt támogatható. De hogyan fogják megtalálni azokat, akik sohasem regisztrálták magukat az adóhatóság rendszerében, szerződéseiket kézfogással kötik, és a számlakiállítás nem a legkedvesebb elfoglaltságuk? Az ellenőrzési eszköztár ugyanis csak a „látható gazdaságban” működik. A feketegazdaságba vezető út tehát az adót fizetőkkel van kikövezve, mivel rajtunk, „láthatókon” keresztül lehet csak eljutni a „láthatatlanok” világába. Így válunk hát mi is kiemelt ellenőrzési célcsoporttá, mert csak az ellenőrzésünk után derülhet arra fény, mégsem mi vagyunk az adóhatóság adózást elkerülő ügyfélköre.
Nem elég adózónak látszani, annak is kell lenni. Erre hogyan fogod rávenni az adóelkerülőket, kedves NAV Testvér? Várom az eredményeket. NAV Testvér, figyellek téged.

Réczei Géza, a PwC magyarország igazgatója -->