Íme, a 30 ezer fős SkyNet team - Kína internet-forradalma

Kína internetközössége hiper-gyorsasággal bővül, ennek mélyreható következményei vannak a gazdaság egészére, az ország társadalmi normáira, a politikai rendszerére gyakorolt hatásról nem is beszélve. A szellemet már nem lehet visszagyömöszölni a palackba, aki egyszer kapcsolódott, annak nincs visszaút. Az átalakulás lélegzetelállító ütemben megy végbe. Az Internet World Stats kiadvány szerint a hálót használók száma 2006 óta megháromszorozódott, és 2011 közepén elérte a 485 millió főt. A folyamat még távolról sem ért véget, mert a felhasználók számaránya a teljes népességhez képest még mindig csak 36 százalék, ami jelentősen elmarad a Dél-Koreában, Japánban vagy az USA-ban szokásos, 80 százalék körüli mutatótól.

A kapcsolódás költségei gyorsan esnek, és a mobilnetes előfizetők száma várhatóan már 2013-ban meghaladja a PC-felhasználókét. A gyors ütemű urbanizáció és az egy főre eső jövedelmek látványos emelkedése miatt okkal lehet arra számítani, hogy az internettelítettség 2015-ben átlépi az 50 százalékos határt.
Ráadásul a kínaiak nem csak ritkán ülnek le a monitor elé. Egy felmérés szerint az ottani felhasználók naponta átlagosan 2,6 órát töltenek a hálóra kapcsolódva, ez egy egész órával több, mint amit egy átlagos, 15–49 év közötti személy a televízió előtt tölt. A kínai mikroblogok és közösségi portálok – ahol a legintenzívebb a résztvevők aktivitása – mintegy 270 millió felhasználót tartottak nyilván.

A növekedésnek itt is tág tere van, mert világszerte az internetfelhasználók mintegy 70 százaléka vesz részt valamilyen mikroblog-tevékenységben, amely a világháló leggyorsabban növekvő szegmensét képviseli. Kínában a megfelelő arány 55 százalék.
Kínáról beszélve mindig nagy a kísértés, hogy valaki elmerüljön a számokban, már az ottani hatalmas méretek okán is. Itt azonban a hálózatra csatlakozás minőségi velejárói hordozzák a legfontosabb üzenetet, nemcsak a jelenség puszta mérete. A döntő következmény az, hogy mekkora potenciált képvisel az internet a kínai fogyasztói társadalom kiépülésében, ami fontos lenne a gazdaság szerkezeti kiegyensúlyozásához. A hálóra kapcsolódva tudatosulnak országos léptékben a költekezési szokások, az ízlések és a márkák, ami lényeges jellemzője bármely fogyasztói kultúrának.

Kínában a fogyasztás a GDP 35 százalékát sem éri el, ez a legalacsonyabb szint a nagyobb államok sorában. Az internet használata azonban jelentősen megkönnyítheti a fogyasztás élénkítését célzó kezdeményezések érvényre juttatását, ami egyébként a nemrég elfogadott 12. ötéves tervben is szerepel. A háló emellett utat nyithatna a szabadabb kommunikáció, a felfelé irányuló mobilitás, az információ gyors és átlátható terjesztése, és igen, az individualitás előtt. Az ország vezetése egyre gyakrabban hangoztatja aggályait a növekvő egyenlőtlenség miatt, amely hátráltathatja a „harmonikus társadalom” létrejöttét. Az online kapcsolatok hatásos eszközt kínálhatnának egy ilyen, országos egymásratalálásnak.

Végezetül az internet hatalmas potenciált tartogat a politikai változások számára. Ettől a megfontolástól aligha lehet eltekinteni a tavalyi arab tavasz óta, amelyet nagyban elősegített a tömegek hálózati alapú mobilizálása (főleg Tunéziában és Egyiptomban). Kínában mindig is kiemelt cél volt az egypártrendszeren alapuló állam megreformálása, az érdemi változás azonban csak korlátozott volt. Vajon megváltozik-e ez annak nyomán, ha Kína teljesen magáévá teszi az internetet?
Kína abban sem kivétel, hogy a politikai stabilitás feltételeként szükség van határozott vezetésre, elszámoltathatóságra és reakciókészségre. Az ország gyorsan növekvő internetközössége többször erősítette a súlyos helyi ügyek országos tudatosulását. Így volt ez 2008-ban a szecsuani földrengés, a 2009-es hszincsiangi lázadások vagy a 2011-es vencsui gyorsvasúti katasztrófa idején.

Amint az arab tavasz megmutatta, egy helyi incidens könnyen átalakulhat országos villongássá, a hálóra kapcsoltság ennyiben a politikai instabilitás forrásává válhat. Ez azonban csak olyan országokban fenyegetett, ahol népszerűtlen, autokratikus rezsimek voltak hatalmon. Kínában a vezetésre ezzel szemben jóval több szimpátiával tekintenek, erre az utóbbi évek súlyos incidenseire adott gyors és közvetlen reakciókkal is rászolgáltak. Egy-egy megrázkódtatás idején magas rangú pártvezetők – főleg Ven Csia-pao miniszterelnök – maguk álltak az országos megmozdulás élére, ezzel elejét vették az aggodalmak interneten kibontakozó hullámának.
Mindezzel természetesen nem lehet leplezni a kínai internetrobbanás sötét oldalát, nevezetesen a széles körű cenzúrát.

A helyenként csak „SkyNet team” néven ismert csapat (állítólag 30 ezer főt meghaladó létszámmal) a világon ismert kiberrendőrségi alakulatok legnagyobbika. Bár Kína nem áll egyedül a világon az internet cenzúrázásával, az ottani tényleges ellenőrzést és felügyeletet tovább erősíti, hogy a legnagyobb portálok maguk is erős önkontrollt alkalmaznak. Legutóbb a mikrobloggereket sújtották korlátozásokkal, amikor megtiltották a kinyomozhatatlan álneveket használók számára a hozzáférést. Ezek a korlátozások természetesen kétélűek: egyrészt valóban behatárolják a személyes kifejezési szabadságot, másrészt azonban az álcázott és gátlástalan önbíráskodók támadásait is hátráltatják.

Függetlenül azonban a tartalom esetleges szűrésétől, a sokáig széttöredezettnek tartott Kína ma egy életerős és gyorsan bővülő hálózattal rendelkezik. Ennek jövőbeni hatalmi szerepét ma még nehéz megjósolni, az összekapcsoltság azonban mindenképpen új dimenziót ad a modern kori Kínának. Ez pedig csak gyorsítja az ország amúgy is szédületes ütemű fejlődését.

Copyright: Project Syndicate, 2012.
www.project-syndicate.org