Kutyaharapást szőrével

Közgazdászok már régóta sürgették az EKB-t, hogy nőjön fel a szerepéhez, és amerikai társához hasonlóan úgynevezett mennyiségi könnyítéssel keljen az euróövezet segítségére. Az intézmény korábban ragaszkodott ortodox elveihez, Mario Draghi azonban, aki novembertől vette át a vezetést, szakított ezzel a gyakorlattal. A két említett aukción az érintett több mint 500 bank összesen 1200 milliárd euró olcsó forráshoz juthat széles körű fedezetért cserébe.

A gyógyszer látszólag hat. A hitelintézetek egyrészt olcsón refinanszírozzák saját lejáró hiteleiket, másrészt jól keresnek azon, hogy magasabb hozamú állampapírokat vesznek belőle. Így javul a tőkehelyzetük, és azok a kormányok is levegőhöz jutnak, amelyek korábban csak túl drágán tudták eladni kötvényeiket. Akkor mi a baj?

Először is, az EKB most ugyanazt a kamatspekulációs játékot ösztönzi, amely korábban buborékokat fújt, és amelyek sorsa, hogy előbb-utóbb kipukkannak.

Másodszor, mivel az olcsó forrásokból csak alig csordogál friss hitel a vállalkozásokhoz, a gazdasági növekedés feltámasztásához ez csak áttételesen segít. Harmadszor, az euróövezet inflációja már most is a 2 százalékos cél fölött van, a plusz likviditás pedig fokozhatja a nyomást.

Negyedszer, a most fellélegző kormányok csábítást érezhetnek a szükséges reformok megspórolására. Végül, az EKB hitelét igénybe vevő bankokra nem vonatkozik bónusz- és osztalékfizetési korlátozás, így az „ingyenpénz” akár nem szándékolt célokra is elfolyhat.
Félreértés ne essék, a negatív bizalmi spirál megfordítása, a gazdaság szereplőit gúzsba kötő hitelszűke enyhítése fontos jegybanki feladat. Csodák azonban nincsenek, legfeljebb a mellékhatások később jelentkeznek.