Oszkó: a média hagyja, hogy a kormányzati kommunikáció meghekkelje

A szaporodó kormányzati kudarcokat jól bevált kommunikációs gépezet igyekszik láthatatlanná tenni, hiszen az aktuális parlamenti többség egy ideje már a látszatát sem tartja fenn annak, hogy kormányzati teljesítménnyel igyekezne megtartani támogatóit, ehelyett nyíltan használja a médiabefolyását és a valós vagy vélt politikai ellenfelek szándékolt lejáratását. Így ad alkalmat a túlzottdeficit-eljárásban hozott Magyarországgal szembeni brüsszeli szankció példának okáért Andor László személyével és eljárásával kapcsolatos vitákra akkor, amikor az semmilyen módon nem befolyásolta az ügy kimenetelét. Ezzel viszont könnyen elérhető, hogy alig hangozzék el kérdés arról, hogyan sikerült a jelenlegi kormánynak ilyen kudarcot elszenvednie. De a nyilvánosság előtti közéleti viták mégsem erről szólnak.

Saját bőrömön kellett tapasztalnom ugyanennek a kommunikációs stratégiának a kegyetlenül kártékony mivoltát, amikor a nemzeti légitársaság várható összeomlásakor a kormány már hónapokkal ezelőtt egyebek mellett az én személyem felé próbálta terelni a közérdeklődést. Eközben pedig szemérmesen hallgatott arról, hogy jómagam éppen hogy a Malév megmentésének lehetőségét teremtettem meg a visszaállamosítással, ráadásul úgy, hogy már annak idején elkészültek a nemzeti légitársaság továbbélését lehetővé tevő tervek, s bizony a jelenlegi kormány szakértői azok részletes ismeretében nyilvánították ki a visszaállamosítást egyöntetűen támogató véleményüket.

Így viszont eddig kevéssé kellett beszélniük arról, hogy ezeket a már akkor ismert terveket miért nem sikerült csaknem két év alatt végrehajtaniuk, s hogyan vezettek saját intézkedéseik a befektetői egyeztetések tavaly őszi megszakadásához. Az ilyesfajta üzemszerű álhírgyártáshoz a média egy része tudatosan és szervilis módon, a kiegyensúlyozottabb tájékoztatásra törekvő hányada pedig olykor önkéntelenül asszisztál. Tanulságos például annak a sajtóeseménynek a médiavisszhangja, melynek során egy vezető kormányzati tisztségviselő a Malév összeomlásával kapcsolatosan hajmeresztő módon 1000 milliárdos károkról kiabálta tele a nyilvánosságot, melynek alátámasztására úgy olvasott fel korábbi szerződésekből, hogy a felolvasott szöveget még csak megmutatni sem volt hajlandó az újságíróknak.

Ezt az átlátszó médiahacket ennek ellenére lényegében egyöntetű tényként tálalták a szaksajtó fórumai éppen úgy, mint a bulvárhíradások. A kétkedésnek még csak a szikrája sem merült fel a hírszolgáltatókban, s ha szakértők, beleértve magamat is, megpróbáltak rávilágítani az álhírgyártás átlátszó abszurditására, az is legfeljebb úgy kapott nyilvánosságot, mintha személyes érintettségük miatt alakult volna ki vitájuk a kormánnyal. Ezzel pedig ugyancsak megvalósult az az eredendő cél, hogy magáról a kormányzati kudarcról, azaz a Malév csődjéről más személyek és témák felé forduljon a közérdeklődés.

A rémhírkeltés persze néhány nappal később lelepleződött, kiderült, hogy a kormánytisztviselő által hivatkozott szerződéses klauzulához sem összegében, sem tartalmában nem létezik még csak hasonló sem, ennek a ténynek a publicitása azonban már lényegesen korlátozottabb volt. Azt hiszem, felesleges hosszan magyarázni, hogy a tömegtájékoztatás ilyesfajta fiaskói miért is torzítják a nyilvánosság tájékozódási lehetőségeit és miért csorbítják jelentősen a kormányzati politika feletti valós társadalmi kontrollt. Márpedig a jelenség csak részben magyarázható a közvetlen pártbefolyás alatt álló egyes sajtóorgánumok tendenciózus elfogultságával, hiszen abban, ha önkéntelenül és eltérő mértékben is, de a teljes média részt vállal minden alkalommal, amikor hagyja, hogy a kormányzati kommunikáció meghekkelje.

Oszkó Péter, a PortfoLion Zrt.elnök-vezérigazgatója-->