Az átalakításokban hátrányosan érintettek haragját kockáztatva most mégis muszáj levenni a populista szemüveget és a megszorításoknak szurkolni. Ez az egyetlen út ugyanis a fenntartható költségvetési pályához, a gazdasági növekedéshez, mellyel hosszú távon még azok is jól járnak, akiknek a zsebéből most éppen súlyos ezreket vesz ki a kormány.
És ha így állunk hozzá, akkor nem jó jel, hogy kívülről úgy tűnik: a tavalyi égetően sürgető, azonnali megszorításokat elvégezve sok ágazatban mintha hátradőltek volna a kormánytagok „idénre megvágtuk, amit kell, most pihenjünk kicsit” felkiáltással.
A kormánynak kétharmados felhatalmazása van, lényegében ellenzék nélkül. Amit akar, azt gyorsan meg tudja csinálni, ráadásul a választások után világossá is tette a miniszterelnök, hogy új alapokra helyezi az országot. Ennek a kormányzat a Széll Kálmán-tervben is hangot adott, konkrét határidőket szabva magának.
Hozzá kell tehát látni az ebben foglalt mély átalakításokhoz, illetve be kell fejezni azokat. A közösségi közlekedés, a felsőoktatás, a rokkantnyugdíj, az elektronikus útdíj és a jó ég tudja még mi teljes reformjához, hogy a következő években már ne egy nem hatékony rendszerbe, feneketlen kútba öntsük a pénzt.
Ha pedig a minisztériumokban most felhördülve olvassák ezt, mondván, fogalma sincs senkinek arról, milyen nehéz ez a munka, milyen rejtett aknákkal, apró nehézségekkel, halasztó kis hülyeségekkel kell szembesülni, akkor a kérés úgy módosul: tessék őszinte, folyamatos tájékoztatást adni arról, hogy állnak a dolgok, mik okozzák a csúszást. Így ugyanis kénytelenek leszünk azt gondolni, hogy vállalhatatlan érdekharcok, mutyik vannak a háttérben. A hozzáértés hiányát már nem is merjük feltételezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.