Tovább leng az inga

A gáz és egyéb tüzelőanyagok árának változása mellett hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet szentelni a villamosenergia-árak másik fő összetevőjének, a hálózatok működtetésével kapcsolatos díjak változásának. Pedig korántsem elhanyagolható ez a tétel, hiszen áramszámlánk közel 30 százaléka ezekből a díjelemekből tevődik össze. Ránézve az Energiahivatal honlapján hozzáférhető idősoros adatokra, igencsak érdekes megállapítások tehetők e költségek alakulásával kapcsolatban.

Az állami tulajdonú rendszerirányítónak, a Mavirnak járó átviteli díjak 2010 óta 94 százalékkal emelkedtek, míg ugyanezen időszakban a magántulajdonú elosztók díjai mindössze 3,2 százalékkal. Még érdekesebb a kép, ha rátekintünk a megelőző évi, 2009-es értékekre, amikor az elosztók 17 százalékkal növelhették tarifáikat, míg a Mavirnak 40 százalékkal csökkentek a hatósági díjtételei. Az ilyen mértékű eltérések azért is figyelemre méltók, mert – legalábbis elvben – ugyanazon módszertani útmutató alapján számítják a hivatal munkatársai az éves árkorrekció mértékét a két vállalati körre.

Egyszerű lenne azzal elintéznünk az adatok furcsaságait, hogy e számok mögött is igazolni véljük az új kormány megváltozott gazdasági prioritásait, az inga másik irányba lendülését, a hazai tulajdonú vállalatok helyzetbe hozását. Valljuk be, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ez is szerepet játszik a privatizált elosztókkal való nagyobb keménységben, ahogyan arra – igaz, fordított előjellel – láttunk már példát 2009-ben, amikor az akkori kormányzat a könynyebb ellenállást választva éppen az állami tulajdonú szereplőknek – Mavir, MVM – járó díjak megnyirbálásával kívánta elejét venni az elszaladó energiaáraknak.

De függetlenül a politikai ráhatás nehezen tagadható, ám még nehezebben bizonyítható jeleitől, érdemes végiggondolni, milyen szakmai tényezők vezethetnek ahhoz a folyamathoz, hogy az elosztótársaságok reálértékben egyre kevesebb, míg a rendszerirányító egyre több bevételt realizálhat a fogyasztók által fizetett hatósági árelemekből.
Az évente módosuló hatósági árakat négy tényező befolyásolja, az elismert költségek mértékének változása, az új beruházások mértéke, a tőkeköltség és az infláció alakulása. Az utóbbi kettőt kizárhatjuk az eltérés magyarázó tényezői közül, hiszen ezek az elemek az alkalmazott módszertan szerint hasonló módon érintik a piaci szereplőket.

Az eltéréseket tehát döntően az elismert költségek körének meghatározása és a beruházási aktivitás magyarázhatja. Ezen logika alapján a MAVIR esetében vagy óriási mértékben kellett nőnie a tevékenység indokolt költségeinek vagy igen jelentős új beruházásokat kellett végrehajtania a társaságnak, míg az elosztóknál egyik tényező sem emelkedhetett. Bár a számok mögötti belső tendenciák elemzése egyelőre még várat magára, hiszen a részletes elemzést csupán az éves beszámolók közzétételét követően lehet majd elvégezni, néhány előzetes megállapítás talán tehető.

Az Energiahivatal árváltozást indokoló, a korábbi éveknél jóval részletesebb határozatából kiolvasható, hogy míg a Mavirnál 1,4 milliárd forint az új beruházásoknál figyelembe vett értékcsökkenés és finanszírozás, addig a hat elosztónál együtt csupán 155 millió forint. Hogy ezt okozhatja-e az ágazati különadók miatti megváltozott céges beruházási aktivitás? Szinte biztosan igen. Hogy a beruházási aktivitás visszaesése okozhat-e a későbbiekben problémákat a hálózatok üzembiztonsága tekintetében? Ha a világ más részein végbement hasonló állami beavatkozások hosszú távú hatásait tekintjük, akkor sajnos csak remélhetjük, hogy nálunk ez nem fog bekövetkezni.

Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóközpont-vezetője Felsmann Balázs,A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóközpont-vezetője -->