Azt persze hamar megtanultuk, hogy a városüzemeltetéssel foglalkozó BVK-nak nincs köze a másik kettőhöz, de a két közlekedési céget megkülönböztetni a kezdeti időkben néha szinte fej vagy írás szinten működött. Azóta eltelt másfél év, de a helyzet nem lett sokkal egyszerűbb. Érdekes dolgok történtek pedig azóta, a BKV-ról például épp az a hír, hogy épp nem megy csődbe, a Budapesti Közlekedési Központ pedig néha gyönyörű álmokat kergetett, néha valóban értékes, ám sok nyilvánosságot nem kapott tanulmányokat készített, de leginkább a bulvársajtó foglalkozott velük néhány pénzügyük miatt.
Eközben pedig Budapest tömegközlekedését fenn kell tartani. A csődveszély mellett azonban foglalkozni kell olyan részletkérdésekkel is, mint hogy kapjanak támogatást a kormánytól, működjenek az uniós pályázatok, ássák tovább a négyes metrót, és ne égjen bent senki a már meglévő háromban. Ehhez pedig működőképes irányítási rendszer kell, pontosan tisztázott hatáskörök, gyors, de higgadt döntéshozatal. Ez valóban nem egyszerű akkor, amikor már másokon múlik, megmarad-e a cég, de kötelező. Vegyük még be a rendszerbe a főváros ilyenkor nyilvánvalóan közbeavatkozó vezetőségét, a kormány illetékeseit, és azokat, akiktől épp nem a város, hanem a minisztérium rendel tanulmányt – csoda, hogy nehéz átlátni?
Hogy mi lesz a történet vége, egyelőre nem tudni. Ha fogadni kellene: túl nagy presztízsveszteség lenne a politikusoknak, ha hagyják bedőlni a BKV-t, de az irányítás sem egyszerű. Az embernek önkéntelenül eszébe jut Romhányi zseniális verse a hétfejű sárkány összevesző és egymást leharapó fejeiről: „Hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.