A hétfejű

 Azt persze hamar megtanultuk, hogy a városüzemeltetéssel foglalkozó BVK-nak nincs köze a másik kettőhöz, de a két közlekedési céget megkülönböztetni a kezdeti időkben néha szinte fej vagy írás szinten működött. Azóta eltelt másfél év, de a helyzet nem lett sokkal egyszerűbb. Érdekes dolgok történtek pedig azóta, a BKV-ról például épp az a hír, hogy épp nem megy csődbe, a Budapesti Közlekedési Központ pedig néha gyönyörű álmokat kergetett, néha valóban értékes, ám sok nyilvánosságot nem kapott tanulmányokat készített, de leginkább a bulvársajtó foglalkozott velük néhány pénzügyük miatt.

Eközben pedig Budapest tömegközlekedését fenn kell tartani. A csődveszély mellett azonban foglalkozni kell olyan részletkérdésekkel is, mint hogy kapjanak támogatást a kormánytól, működjenek az uniós pályázatok, ássák tovább a négyes metrót, és ne égjen bent senki a már meglévő háromban. Ehhez pedig működőképes irányítási rendszer kell, pontosan tisztázott hatáskörök, gyors, de higgadt döntéshozatal. Ez valóban nem egyszerű akkor, amikor már másokon múlik, megmarad-e a cég, de kötelező. Vegyük még be a rendszerbe a főváros ilyenkor nyilvánvalóan közbeavatkozó vezetőségét, a kormány illetékeseit, és azokat, akiktől épp nem a város, hanem a minisztérium rendel tanulmányt – csoda, hogy nehéz átlátni?

Hogy mi lesz a történet vége, egyelőre nem tudni. Ha fogadni kellene: túl nagy presztízsveszteség lenne a politikusoknak, ha hagyják bedőlni a BKV-t, de az irányítás sem egyszerű. Az embernek önkéntelenül eszébe jut Romhányi zseniális verse a hétfejű sárkány összevesző és egymást leharapó fejeiről: „Hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.”