Bukásra ítélt színlelés

A kormány valódi és ki is mondott álláspontja: mindenkivel és mindenről tárgyalunk, de politikánk – gondolom, beleértendő a gazdaságpolitikai is – változatlan marad. Ilyen alapállás a partnerek számára a készenléti hitellel kapcsolatos tárgyalások értelmetlenségét, időszerűtlenségét sugallja. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) részéről ez nem okozhat különösebb gondot, hiszen nem ragaszkodnak a hitel kihelyezéséhez. Inkább abból indulhatnak ki, hogy a korábbi IMF-ellenes hozzáállás és a fenyegető államcsőd felismerése után a magyar kormány kérte a piacokénál kedvezőbb költségű készenléti hitelt.

Mindenesetre megszívlelendő tanulság, hogy az Európai Unióval (EU) és az IMF-fel történő tárgyaláskészség kinyilvánítása önmagában – a valós gazdasági teljesítmények érdemi módosulása nélkül – 8-10 százalékkal javította a forint árfolyamát. Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a magyar kormányt és az eddig folytatott gazdaságpolitikát súlyos felelősség terheli az előzőekben bekövetkezett mintegy 15 százalékos árfolyamromlásból adódó költségnövekedést illetően. De azt sem, hogy globalizált világunkban milyen jelentős tényezővé vált a valós gazdasági viszonyokat tükröző és azok megoldását ígérő kommunikációs fordulat.

A tárgyalási készség valóra váltása és a sokak által remélt gazdasági fordulat beindulása az idő előrehaladásával egyre inkább színlelésnek bizonyul. Úgy tűnik, a tárgyalási szándék és a készenléti hitel szükségességének hangoztatásán túl az EU és az IMF által kívánt szerkezeti reformok és az észrevételezett törvények ügyében ez ideig alig történt valami. Sőt, a vitatott kérdések kormányzati felülvizsgálata önmagát erősíti meg, így még inkább rögeszmévé vált azok egyedüli üdvözítő volta. A jelzett és kívánt változtatások nemcsak szükségtelenek, de kifejezetten károsak is. A kör bezárult.

Részben talán azért, mert az elmúlt hetekben a magyar gazdaság pénzügyi helyzete mintha javuló volna, és ezt a kérészéletű fejleményt az eddig folytatott gazdaságpolitika már tetten érhető eredményeként értelmezik. Részben és meghatározóan azért, mert az eddigi, ideológiai alapon érvényesített gazdaságpolitikát nem kívánják feladni. A görcsös ragaszkodást – a politikai hitelvesztés félelmén túl – az eddigi gazdasági „eredmények” aligha indokolják: érdemi növekedés és egyensúlyjavulás nincs, az elemi modernizáció elmaradása pedig a versenyképesség romlását hozta. A gyors kilábalás ma távolabbi, mint korábban bármikor. A gazdaságpolitika és a költségvetés szerkezeti átalakításának további színlelése súlyos veszteségek nélkül aligha folytatható.

Bár a sebezhető országok fizetőeszközének árfolyamát nagyon sok tényező alakítja, az utóbbi időben a piaci szereplők már egyre kevésbé hisznek a hitelszerződés gyors megkötésében. Bár a kormány a forint további erősödése hatásaként az államadósság 4-5 százalékpontos csökkenését reméli, a tárgyalások további színlelése esetén az árfolyam romlásának van nagyobb esélye.

A magyar gazdaság jelen helyzetét vihar előtti csenddel jellemezhetjük. Bár a napirenden lévő hitelszerződés viszonylag gyors megkötése sem garancia a magyar gazdaság látványos talpra állására, a tárgyalások tartós színlelése vagy a megállapodás elmaradása az utóbbi évek vergődését az évtized közepéig kitolhatja. Az adósságállomány – állami, vállalati, lakossági – finanszírozása csak irreális kockázati felárak mellett lenne lehetséges, amely lényegében elvinné az évi 1-2 százalékos gazdasági növekedés minden többletforrását. A politikai játszma, a macska-egér harc folytatható ugyan, de a terhei meredeken emelkednek.

Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. -->