Ha tagja vagy egy szűk üzleti körnek, jól jársz, ha nem, nem

 Leegyszerűsítve: van néhány kiemelt cég és cégcsoport, amely anélkül, hogy felfedné tulajdonosi hátterét, olyan mértékű állami megrendelést halmoz fel, hogy egy idő után megkerülhetetlenül nagyra nő.
Gazdasági mechanizmus több is működött már a rendszerváltás óta. Kezdetben a perszonalizált formák működtek (pénzek zsebbe), egy időben elég volt a pártkasszák számlaszámát ismerni, megint máskor a brutalitás volt a nyerő. A mostani új mechanizmus sokkal egyszerűbb és (furcsa kifejezés) átláthatóbb ennél. Ha tagja vagy egy szűk üzleti körnek, jól jársz, ha nem, nem. Világos, nyersen egyértelmű és nem is titkolt elv.

A gazdasági szereplők esetében a legérdekesebb az alkalmazkodási képesség vizsgálata. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenki kiegyezésre törekszik az új rendszerrel. Elfogadja másodhegedűsi, beszállítói, alvállalkozói szerepét, megérti a játékszabályokat, és hónapok alatt képes megtalálni a helyét. A kiskereskedelem, a távközlés és a banki szféra tájékán látszik még bizonyos útkeresés.

Mi tegyünk? – a többiek ezt kérdezik. Néhány, az északi kultúrkörbe tartozó európai állam kivételével a szép elveket és a gyakorlatot alig sikerült a miénknél jobban közelíteni egymáshoz. Görögországban két család, Olaszországban a szervezett bűnözésből kinőtt rendszer, Ausztriában a pártelitek, az Egyesült Államokban a pénzügyi elit tett szert rövidebb-hosszabb ideig a demokratikus mértéket meghaladó túlhatalomra. Harcok és konszolidációs periódusok váltják egymást, de nagy megrázkódtatás csak akkor jön, ha a rendszert működtetők figyelmen kívül hagyják a konszolidált, domesztikált kör érdekeit. Ha egy rendszer okos, évtizedekre bebetonozódhat. Még választási vereség sem robbantja ki onnan.