Ideje megvizsgálni, a cafeteria-szabályokon kinek a névjegye szerepel

 Néhol internetes alapon pötyögik be az adatokat, máshol csak sajnálkoznak. Eközben a kormány által teremtett saját konkurens, az Erzsébet-utalvány elfogadóhelyeinek száma még nem közelíti meg a kiebrudalt francia utalványcégek hálózatának mértékét. Nem sok rosszindulat kell hozzá, hogy úgy lássuk, az új cafeteria-rendszer indulása kaotikusra sikerült.

Ha ugyan beszélhetünk egyáltalán koherens rendszerről. Az elvileg kiváló tervekre épülő Széchenyi Pihenőkártya sokat ígért, de a három nagybanknak, amelyek esélyt kaptak a belépésre, kevés idejük maradt összehangolni tevékenységüket. Lévén pedig egymás konkurensei, nem törekszenek az együttműködésre. Erre kormányrendelet kötelezi őket, amelybe viszont elfelejtettek határidőt írni, így a bankok most saját POS-termináljaikkal kapcsolatos vitáikkal vannak elfoglalva.

Eközben azonban a sajátos célokkal létrejött Erzsébet-utalvány, amelyet valamilyen okból a Nemzeti Üdülési Alapítvány bocsát ki, nem tudott eluralkodni a piacon. Az a papír az állam szempontjából azért jó, mert a bevételét szociális célokra fordítják, de zavarban vannak az illetékesek, ha azt kérdezzük, miért kell ehhez egy utalványi áttétel, miért nem adják a pénzt rögtön a rászorulóknak.

Ugyanígy nincs válasz arra sem, a külföldi üzletláncokkal miért nem sikerült még megegyezni az elfogadásról. Sokkal inkább valószínű, hogy az Erzsébet-utalvány és a Széchenyi Pihenőkártya egy salamoni döntés miatt működhet egymás mellett. Két lobbicsoport is elérte, hogy az eddig a francia utalványcégeknél lecsapódó haszon egy része náluk jelentkezzen. Ideje lenne tehát megvizsgálni, hogy a cafeteria-rendszert leíró jogszabályok digitális dokumentumain kinek a névjegye szerepel. És a trafiktörvény után mennyi, de mennyi ilyen névjegy kellene, hogy tisztán lássunk az egy nap alatt megszülető és káoszt teremtő törvények világában.