Kórházállamosítás: Bármilyen zavar észrevétlenül mérgezheti a rendszert

Forráshiány
„A kórházak államosítás nem megoldás, hanem eszköz. A forráshiányos, rossz struktúrájú, belső finanszírozási egyenetlenségekkel terhelt ellátórendszer bajainak orvoslására jó eszköz lehet. Az elaprózott, sokszor presztízsszerű önkormányzati érdekek az elmúlt bő évtizedben megakadályozták a hatékony átalakítást. Most az új, ütőképesebb szakmai kollégium, valamint a rugalmasabb, de a központi akaratot érvényesíteni tudó fenntartói hozzáállás eredményre vezethet. Ennek következtében a gyógyítás eredményessége és az ellátás hatékonysága is fokozódhat. Ez azonban nem térítheti el a figyelmet a legfőbb bajról, a forráshiányról. Az államosítás tehát egy lehetőség a megújulásra, amivel most élni kell.”
Velkey György, a Kórházszövetség jelölt elnöke

Politikai döntés
„A kórházak működésének állami kézbe vétele az egészségügyi rendszer konszolidációjának fontos lépése lehet. Felméréseink igazolják, hogy a 2007 és 2010 közötti időszakban az egészségügyi rendszer szétesett, és ennek nyomán rendkívül egyenetlen, teljesítményében kiszámíthatatlan szolgáltatási struktúra alakult ki. Az egészségügyi vezetők, döntéshozók legnagyobb része 2010-ben azon a véleményen volt, hogy az a működtetési rendszer a lehető legrosszabb, annál még az állami is jobb, bár nem ezen múlik az egészségügy teljesítménye. Ugyanakkor politikai döntésekre van szükség az egészségügy célrendszerének és pontos működési kereteinek meghatározására, ez azonban eddig hiányosan valósult meg.”
Lantos Zoltán, a GfK Hungária egészséggazdasági szakértője

Minőségi ellátás
„A kórházi beszállítók az államosítás révén kizárólag a költségvetéssel állnak elszámolásban követelés oldalon, amely felé adó- és járulékkötelezettségeiket is teljesítik. Ez elvi lehetőséget ad a kölcsönös beszámításra. Fontos viszont, hogy a beszállítók közvetlen kapcsolata megmaradjon az intézményekkel. A hatékony működtetés érdekében sok technikai kérdést szabályozni kell még: ilyen például az árumozgatás, a logisztika, a termékkövetés és a raktározás. Lényeges, hogy ne az ár, hanem a fenntartható minőségi ellátás és a betegek biztonsága kerüljön előtérbe. Ugyanilyen fontos a megfelelő finanszírozás, hogy az EU-direktíva szerinti 30, maximum 60 napos fizetési határidőt tartani lehessen.”
Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség elnöke

Tartalékok
„Vannak hatékonysági tartalékok, amelyek központi irányítással kiaknázhatók. Az intézmények közötti színvonalbeli különbségek csökkentése méltányosabb ellátáshoz vezethet. Ugyanakkor a verseny és a külső kontroll teljes kiküszöbölése az irányítók rátermettségétől teszi függővé a sikert, és ez akkor sem elég garancia, ha nincs okunk kételkedni az egészségpolitikai vezetés jó szándékában. Bármilyen zavar megjelenése észrevétlenül mérgezheti a rendszert a mindent a centrumból szervező, finanszírozó, ellenőrző modellben. Elengedhetetlennek tartom végre a bátor szembenézést azzal, hogy mit vállalhat felelősséggel és sikeresen az állam az egészségügyben: álláspontom szerint a kevesebb több volna.”
Kovácsy Zsombor ügyvéd, az Egészségbiztosítási Felügyelet volt elnöke

Esélyegyenlőség
„Amire biztosan nem megoldás a kórházállamosítás: nem kerül új forrás (a konszolidáción túl) a rendszerbe, az elvárt megtakarítások pedig szerintem túlzók. A kórház-államosítás eszköz, lehetőség a különbségek felszámolására – a különbségek pedig nagyok, hiszen a fenntartói/működtetői elvárások, juttatások is nagyon eltérők voltak az elmúlt évtizedekben. Amennyiben ezeket az eltéréseket (amelyek különösen a menedzsmentgyakorlat, az infrastruktúra fejlettsége/fejletlensége és az OEP-finanszírozás elosztása területén jelentkeznek) sikerül feltárni és felszámolni, már óriási eredményeket lehet elérni. Ezek pedig a betegek földrajzi és intézményi esélyegyenlőségének javítását jelentik a gyakorlatban.”
Feller Antal, a Hungaropharma vezérigazgatója

Világgazdaság-->