Kovács László: Miért bűnhődik Magyarország?

Az Európai Parlament immár három alkalommal fogadott el az Orbán-kormányt elmarasztaló állásfoglalást. Bírálták a médiatörvényt, az alaptörvényt, a demokrácia, a jogállam lerombolását, összességében az Európai Unió értékrendjének és normáinak megsértését. Hasonló véleményt fogalmazott meg a 47 tagállamot magában foglaló Európa Tanács és annak tekintélyes alkotmányjogászokból álló tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság, továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Bírálták a kormányt az amerikai és nyugat-európai vezető politikusok, valamint a nemzetközi média legrangosabb orgánumai is. Felmerül a kérdés: vajon nemzetközi összeesküvés áldozata lett hazánk, vagy jogosak a kilátásba helyezett szankciók?

Érdemes felidézni, hogy nem az Európai Unió ösztönözte Magyarországot a csatlakozásra. Az Antall-kormány nyújtotta be a kérelmet, a Horn-kormány kezdte meg a tárgyalásokat, azokat az első Orbán-kormány folytatta és a Medgyessy-kormány fejezte be. A csatlakozást nemcsak a parlament hagyta jóvá, hanem több mint 82 százaléknyi igennel népszavazás is megerősítette. A folyamat lényegét az uniós értékrend, a normák és szabályok elfogadása, a magyar jogrend ezekhez történő hozzáigazítása jelentette.

A tagság számos előnnyel, köztük a felzárkózásunkat segítő támogatásokkal jár. 2006–2013 között ez több mint 8000 milliárd forintot tesz ki. Vannak olyan vélemények, hogy adják ide a pénzt, ami jár nekünk és azután hagyjanak békén. A pénz azonban nem történelmi érdemeink jutalma és nem is sérelmeink kárpótlása. A tagsággal jár, akárcsak az értékrend, a normák, a szabályok kötelező tiszteletben tartása. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy „Brüsszel nekünk nem főnökünk”, nem szólhat bele a dolgainkba, akkor az európai integráció több mint fél évszázados alapját kérdőjelezi meg.

Az Európai Unió értékközösség is. Tagállamait a demokrácia, a jogállam, az ennek megőrzését biztosító fékek és ellensúlyok működése különbözteti meg a tekintélyuralmi rendszerektől. Az Európai Bizottság kötelessége, hogy az értékrendet és a normákat sértő tagállami magatartás ellen fellépjen, ha kell, büntető szankciókat kezdeményezzen.
Hazánk ellen nemrég a túl magas államháztartási hiány miatt merült fel 140 milliárd forintnyi, felzárkózásunkat szolgáló uniós támogatás visszatartása. A kormány azzal érvel, hogy Magyarország a tavalyi évet 3 százaléknál kisebb hiánnyal zárta.

Ez igaz, de ezt nem szerkezeti reformokkal, hanem egyszeri intézkedésekkel, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások kisajátításával, válságadók kivetésével sikerült elérni. Ezek azonban 2013-ban már nem ismételhetők. A pénzügyminiszteri tanács (Ecofin) 3 hónapot adott a magyar kormánynak arra, hogy bemutassa azokat a szerkezeti változtatásokat, amelyek 2013-ban és azt követően is 3 százalék alatt tartják a hiányt. Ha ezt megteszi, leállítják az eljárást. Ehhez mintegy 140 milliárd forintnyi kiigazítás szükséges, ami könnyen teljesíthető. Elég lenne az évi 500 milliárd forint bevételkiesést okozó, ráadásul igazságtalan egykulcsos személyijövedelemadó-rendszer visszavonása. Három más kérdésben is kötelezettségszegési eljárást indított az
Európai Bizottság, de továbbiak is várhatók, hiszen közel 10 ügyben folyik vizsgálódás.

Az Orbán-kormány magatartása valamennyi ügyben ugyanazt a forgatókönyvet követi. Első reagálásként megkérdőjelezi az eljárás jogosságát. Azután egy-egy részletkérdésben megegyezési készséget hangoztat. Ígéreteket tesz, ám ezeket nem teljesíti. Brüsszelben rendszeresen szóvá teszik a „kettős beszédet” is, azt, hogy Orbán Viktor és politikustársai egyik nap megegyezési szándékukat hangoztatják, másnap viszont durva sértéseket zúdítanak az uniós tisztségviselőkre. Mindez megkérdőjelezi a kormány szavahihetőségét. Öt évig voltam az Európai Bizottság tagja, de egyetlen tagállam részéről sem tapasztaltam ilyen magatartást.

Ez az öntelt, provokatív viselkedés nagymértékben gyengíti a magyar tárgyalási pozíciókat. Ez azért is káros, mert a szabályok szerint az Európai Bizottság egyetértése nélkül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem fog tárgyalást kezdeni a magyar hiteligényről. Akkor pedig Magyarország számára csak a nemzetközi pénzpiacról történő finanszírozás marad, kétszer akkora költséggel, mint az IMF-hitel. Gondolhatja-e bárki is, hogy a durva sértésekkel tarkított „szabadságharc” Magyarország, a magyar emberek érdekeit szolgálja? Az sem feltételezhető, hogy Magyarország egy nemzetközi baloldali összeesküvés áldozata.

Annál inkább sem, mert az Európai Bizottság tagjai közül a legkeményebb kritikusok, Barroso elnök, Viviane Reding és Olli Rehn alelnökök jobboldali, néppárti politikusok. Az Európai Parlamentben is a jobboldal van többségben. Amikor Orbán Viktor azt hangoztatja, hogy „nem leszünk gyarmat”, vagy „nem tűrjük el az idegen beavatkozást”, akkor saját egyeduralmának erősítése érdekében gátlástalanul épít a magyar történelem tragikus időszakaiból táplálkozó, de ma már indokolatlan előítéletekre, érzelmekre.

Magyarország Orbán Viktor politikája miatt bűnhődik, a magyar embereket saját miniszterelnökük bünteti. Nem ő védi hazánkat az európai intézményektől, hanem azok próbálják védeni Magyarországot tőle. Kormányfőként nem szolgálja, hanem veszélyezteti a nemzeti érdekeket.

Kovács László, az Európai Bizottság volt tagja-->