Már nosztalgiával gondolunk a borítékban csúsztatott pénzkötegekre

Szegény Aradszki András KDNP-s képviselő ügyén napokig csámcsogott a sajtó, amikor – miután a dohánytörvényhez benyújtott egy módosítót, mely a benzinkutaknál is engedélyezné a cigarettaárusítást – kiderült, hogy ő másodállásban a Mol jogtanácsosa, vagyis, nevezzük nevén, hivatalos lobbistája. Pedig, ahogy egy jó krimiben, ahogy telt az idő, itt is kiderült, hogy aki eleinte a leggyanúsabb, az csak kispályás, a valódi tettest pedig egészen másutt kell keresni.

Aradszki a tudtával vagy a nélkül, de elterelő hadműveletté vált, ő lett az ember, aki fél kiló kokainnal próbál átjutni a határon, és a csempészfőnökök feldobják, hogy tíz perc múlva valaki három bőrönd narkóval sétálhasson el a vámosok előtt. Módosító indítványát lesöpörték az asztalról a nagyfiúk, akik egy egészen más dimenzióban játszanak, átláthatatlanul, nagy tételben. A klasszikus szabályok szerint itt is egy egészen banális dolgon bukott el a történet: a Brüsszelbe küldött törvénytervezet fájladatai között ott szerepelt Sánta János neve, a sátoraljaújhelyi-hódmezővásárhelyi Continental dohánygyár vezetőjéé.
Hagyjuk most, hogy a kiküldött tervben olyan passzusok is szerepeltek, melyekről akkor nem szavazott még a parlament.

Koncentráljunk inkább arra, hogy Sánta János előtte pár nappal a Világgazdaságnak azt mondta, a dohánylobbi (hivatalosan: Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége) próbál ugyan egyeztetni a Vidékfejlesztési Minisztériummal meg a Fidesz-frakcióval, de hivatalos találkozójuk még nem volt. Sajnos itt Sánta Jánosra csillapíthatatlan köhögőroham jött rá, bombariadó volt az irodájában, kábeltolvajok vágták el a telefonvezetéket a városhatárban vagy ilyesmi, így nem tudta hozzátenni a mondat másik felét, hogy tudniillik közben Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterrel tíz éve ismerősök (ezt a politikus maga mondta, magától értetődő természetességgel). Lelki szemeink előtt látjuk, ahogy három sör után, a Bajnokok Ligája-forduló kivesézése után váltanak néhány szót a dohánytörvényről. A törvénytervezetet pedig talán naponta küldözgetik egymásnak e-mailen, bele-bele javítva egymás szövegébe, mint két jó barát.

Vagy az is lehet, hogy Sánta János nem mondott igazat a Világgazdaságnak. Meg a dohánylobbi többi tagjának. Aztán lebukott. Az elképesztő cinizmuson a szövetség három másik, egyébként multicég tagja is meglepődött. Nem erről volt szó, nem ezt az álláspontot kellett volna képviselned, János – üzenték neki. Nekünk nem jó például az, hogy nem költhetünk bolti reklámra, és a mi világhírű, nagy tételben fogyó cigijeinknek törvényileg kell egy polcon szerepelni a te kevéssé keresett, olcsó dobozaiddal.

Nem tudjuk, hogy éppen hol tartunk a történetben, milyen fordulatokat tartogat még az ügy. Lehet, hogy Sánta János is csak egy bábu, és még ennél is nagyobb pályán játszanak valakik. Nem fogjuk sajnálni a nagy dohánycégeket sem, nyilván az új törvény mellett sem jutnak koldusbotra az egészségtelen termékeikkel. És nem vagyunk naivak, nyilván előfordult már a világtörténelemben, hogy érdekcsoportok megpróbáltak megkörnyékezni politikusokat, hogy egy-egy törvény megalkotásánál az ő érveiket is figyelembe vegyék.

Ami szomorú a történeben, az az, hogy – és akkor muszáj még így utoljára filmes párhuzammal előjönnöm – a hollywoodi mesékben aki átveri a másikat, az megbukik, aki kétfelé játszik, azt kivetik maguk közül még a rosszfiúk is, az amerikai elnök figurája pedig mindig feddhetetlen, tajtékzik, ha kínos ügybe keverednek a politikusai, és azonnal eltávolítja őket a közéletből. És a valóságban? Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Rovó Attila, a Világgazdaság munkatársa-->