A biztonsági gázkészletek kötelező nagyságának a napokban eldöntött, további csökkentése újabb bizonyítéka lehet annak, amit sok gázpiaci szakértő régóta hangsúlyoz: jelen konstrukcióban nincs szükségünk stratégiai gáztárolásra. Sokak szerint elsősorban maga a létesítmény fölösleges, amelynek kialakítását és fenntartatását is az adófizetők pénze bánja. Mások azt mondják, az országban amúgy is akkora kereskedelmi tárolókapacitások
Ez utóbbit támasztja alá, hogy a 2009 eleji, körülbelül két hétig tartó gázimport-elakadást jól átvészelte az ország biztonsági tároló nélkül is. Megfelelő és összehangolt fellépést garantáló intézkedési tervünk volt, támaszkodhattunk az E.On tárolóinak hatalmas készleteire és a Mol belföldi termelésére is. Ezeknek, valamint az E.On anyacége által Németországból és Norvégiából küldött gáznak köszönhetően még a szerbiai ellátásba is besegíthettünk.
Nem véletlen, hogy a kormány már korábban kimondta, alapértelmezésben nincs szükség a korábbi szabályozás által előírt, 1,2 milliárd köbméteres biztonsági készletre. A gáztartalék 2011-re előírt nagysága ennek szellemében 915 millió köbméterre csökkent, ebben az évben 815 millióra. A jelen szabályozás szerint akár 600 millió köbméterig is le lehet menni, ha pedig még az is sok – mert inkább felhasználnánk a gázt, mint ülnénk rajta és fizetnénk a tárolásáért – módosítható a rendelet is.
Mindazonáltal megnyugtatóbb, ha van biztonsági készlet. Csakhogy az – nemzetközi példák nyomán – nagyon jól elfér a kereskedelmi tárolókban is. Mindössze kötelezni kell a gázszolgáltatókat és -kereskedőket arra, hogy adott mennyiségű gázt tartalékoljanak az ellátásbiztonság szempontjából kritikus téli, fűtési időszakra. Ha pedig nem elsősorban a nagy hidegtől, hanem a kelet felőli import elakadásától tartunk, talán el kellene adni a biztonsági tároló fölösleges kapacitását az erre amúgy is nyitott orosz gázeladónak, a Gazpromnak, ha vállalja, hogy abban elsősorban a magyarországi vevőinek tárol gázt.
De ez már messze nem csak gázkereskedelmi vagy gázbiztonsági kérdés. A kormány szerint ugyanis az energia-infrastruktúra meghatározó elemeinek, tehát a gáztárolóknak is állami kézben kell lenniük. Ebbe a képbe már az sem nagyon fér bele, hogy máig nem kerültek állami kézbe a német hátterű E.On gáztárolói, az pedig végképp nem, ha a már részben és közvetve állami ellenőrzésű biztonsági tárolóba beszállna a Gazprom. (Igaz, abból nem volt gond, hogy a Mollal közösen akart kereskedelmi tárolót kialakítani.)
A biztonsági készletek mostani csökkentése nemcsak arról szól, mekkora vésztartalékra van szükségünk, hanem arról is, hogyan kapjanak olcsóbb gázt az egyetemes szolgáltatásra jogosultakat ellátó gázszolgáltatók, a távhő- és kapcsolthő-termelők, valamint a közintézmények. Tavaly a szabályozás már megkísérelte olcsóbb gázhoz juttatni a távhőtermelőket a biztonsági készletek terhére, de csak egy üzlet született. A mostani eladási ár annyiban mindenképpen kedvez a vevőknek, hogy a biztonsági készlet 2011. január 15-i beszerzési árán vásárolhatnak, márpedig tavaly január óta drágult a gáz.
A lehetőség időben is született, mert a távhőtermelők és a közintézmények többsége a júliusban induló gázévkezdetre időzíti új szerződéseit, vagyis van idejük összevetni a most felkínált gáz árát az egyéb forrásokéval. Mellesleg, egy részük ezzel viszontláthatja a tároló kialakítására befizetett pénzét. Az eladó-készletező szövetség sem jár feltétlenül rosszul. Lehet, hogy a felszabadított mennyiséget olcsóbban kell eladnia a versenypiaci árnál, de jó eséllyel magasabban, mint amennyiért hozzájutott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.