Mi mindent felejthet el egy-egy polgármester képviselő?

 A városházi indoklás szerint ugyanis sietve töltötte ki a nyilatkozatot. Lehetne ezen élcelődni, nevethetnénk, hogy nem sokan felejtenénk el, ha polgármesterek lennénk a szülővárosunkban – de a kérdés, hogy mi mást felejthet el egy-egy polgármester képviselő, amikor sokkal fontosabb városi ügyekről van szó, egyáltalán nem vicces. Az embernek megvannak a fizikai korlátai, egy várost irányítani és egy ország vezetésében részt venni külön-külön is teljes embert kívánnak. Nem véletlen, hogy a kormány fontos lépései közül a közbeszédben az egyik legkevesebb vitát e két poszt elválasztása generálta.

A legtöbb polgármester jelentős munkát alig végez a parlamentben, az átlagválasztó valószínűleg nem tudná fejből sorolni legtöbbjük törvényjavaslatait. Ellenpéldákat persze fel lehet hozni. Jogos a felvetés, hogy egy sikeres polgármester jól lobbizhat a városa érdekeiért a parlament folyosóin. Fel lehet sorolni néhány példát – mint Kósa Lajosét, Rogán Antalét vagy Botka Lászlóét –, akik otthon és a Kossuth téren egyaránt fontos személyek. De kisebbségben ők vannak a listán.

Ami miatt mégsem lehet egyértelműen, doktriner módjára leszögezni, hogy ne lehetne ugyanaz az ember polgármester és képviselő, az egy egyszerű kérdés: és ha a választói ezt szeretnék? Aki a parlamentben ül, nem véletlen került oda, ha pedig valakinek nem tetszett, hogy két posztot is betölt, nem volt köteles rá szavazni.

Így a polgármesterek jövedelmei közül a leginkább vita feletti az a közel kétszázezer forint, amely a győri Borkai Zsoltnak jár havonta az alapbérén túl: az olimpiai bajnoki életjáradék. Legalább róla biztosan tudjuk, hogy a fizetése egy részét azért kapja, mert egykor dokumentáltan a világ legjobbja volt az akkori szakmájában.