Nomura: Felgyorsulhatnak az események, ha az IMF feláll az asztaltól

Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza
Ódzkodás
„A tárgyalások előfeltételei egyértelműen politikai jellegűek, ami kényes precedenst teremthet Európában. Ez érv lehet a magyar kormány kezében, de a megállapodás számunkra sürgetőbb. Egyelőre nem látszik a politikai akarat a megegyezésre. Noha az állam finanszírozása javuló külső környezetben a megállapodás nélkül is biztosítható lehet, annak hiánya magasabb kamatkiadást, így további hiánycsökkentő lépéseket jelent, és gátolja a külföldi tőkebeáramlást. Ez a fő indok a megállapodás mellett. A külső befektetői környezet esetleges romlása olyan komoly piaci nyomást fejthet ki, amely végül kikényszeríti a megegyezést. A megállapodás esélyét így is csak 60-70 százalékra teszem.”

Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára
Kockázatos játék
„Úgy vélem, a kormány valójában nem akar hitelt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól, mivel azzal igencsak beszűkülne gazdaságpolitikai mozgástere, így nem tudná tovább folytatni az eddigi unortodox irányvonalat. Bár kommunikációjában kifejezi szándékát a megállapodás mielőbbi megkötésére, ezzel csupán a piacok bizalmát kívánja fenntartani, és időt szeretne nyerni. Abban bízik ugyanis, hogy a növekedés beindulásával és az euróövezeti válság múlásával javul a helyzet, így végül már nem is lesz szükség a hitelre. Ez kockázatos játék a kabinettől, hiszen a bizonytalanság miatt fokozódhatnak az államháztartás refinanszírozási költségei, és ez kényszerhelyzetbe hozhatja az országot.”

Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének kutatási igazgatója
Egy falat kenyér
„Azt, hogy a magyar kormány valójában akar-e hitelt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól és az EU-tól, nem tudom megítélni, ehhez ugyanis vátesznek kellene lennem. Az viszont biztos, hogy a megállapodás úgy kellene Magyarország számára, mint egy falat kenyér, hiszen azáltal jelentősen csökkennének az államháztartás refinanszírozási költségei, és ezzel komoly összegeket lehetne megtakarítani. Úgy vélem, a megállapodáshoz nem is kellenének nagyobb ívű új gazdaságpolitikai intézkedések, hiszen amit az IMF gazdasági vonalon elvár a kormánytól, az a Széll Kálmán-tervben túlnyomórészt már benne van. Azt gondolom, júniusig mindenképp meg kellene kezdeni a tárgyalásokat.”

Samu János makroelemző, Concorde Értékpapír Zrt.

Igen, jót akar
„A kormány meg akar állapodni az IMF-fel, mert jót akar: a következő néhány évben sok kötvény jár le, és a hitelszerződéssel a finanszírozás sokkal olcsóbb lenne. A megállapodás esélyét ugyanakkor rontja az a feltehetően szigorú feltételrendszer, amely az eddigi gazdaságpolitika fontos elemeinek, köztük az adózással kapcsolatos »sarkalatos« álláspontnak a revíziójára kényszerítené Budapestet. A kormány oldaláról a tárgyalási hajlandóságot ennek megfelelően lényegesen erősíthetné, ha az EU és az IMF által kitűzött feltételek enyhülnének, de hasonló hatást gyakorolna az is, ha a nemzetközi piaci hangulat megint negatív irányban változna, és újra romlana a magyar eszközök megítélése.”

Peter Attard Montalto közgazdász, Nomura International
Felállhat az IMF
„A kormány szándékai nem világosak, de úgy tűnik: ha lehetőséget lát arra, hogy elkerülje a megállapodást, akkor nem akar megállapodni. A budapesti kabinet még jó ideig játszhatja a »török kártyát« az EU-val és az IMF-fel abban a reményben, hogy idővel a globális kockázati és növekedési környezet a belső helyzettel együtt javul, és a védőernyőre végül nem is lesz szükség. Fennáll a veszélye ugyanakkor, hogy a presztízsére ügyelő IMF áll fel a tárgyalóasztaltól, ezzel viszont olyan, leminősítésekkel kezdődő negatív spirált indíthat el, amelynek végén a kormány egy új forduló szigorúbb feltételeit is vállalná. Nem kizárt, hogy egy ilyen lépés végeredményben felgyorsítaná a tárgyalási folyamatot.