Azt mondta a német kamara tegnap egy februári felmérését ismertetve, hogy a német cégvezetők kilencven százaléka elégedetlen a kiszámíthatósággal, hazánk így a régióban a tizedik helyre csúszott vissza mint befektetési célpont. Valószínűleg az történhetett, hogy a németek nem olvasták az államtitkár interjúját, ami ebben az esetben óriási hiba és tájékozatlanság volt, hiszen így a valóságtól elrugaszkodott véleményt voltak kénytelenek mondani.
Ráadásul a kérdőíves felmérés óta további, kiszámíthatóságot erősítő dolgok történtek: a nemzetgazdasági miniszter megírta elméleti értekezését egy olyan igazságosabb adórendszerről, amelyben az ötkulcsos áfa mellett az élőmunkát is öt különböző szinten terhelik. Kiszivárgott továbbá a tranzakciós adó terve, amely gyakorlatilag vagy a bankadó folytatása lenne, vagy az összes cégre és emberre róna százmilliárdos terhet. Hogy kinek fáj majd a dolog, nem tudni, hiszen Varga Mihály államtitkár még nem tudott egyértelmű véleményt mondani erről. Nyilván a kiszámíthatóság jegyében, nehogy az egyik verzióra készüljünk, majd mégis a másik fusson be.
A helyzet világos: a kormány időt akart nyerni, az új adókkal stabilizálta volna a büdzsét, hogy utána beindíthassa a növekedést. Csakhogy – külső és belső okok miatt – megcsúszott a terv. Így még mindig ott tartunk, hogy a pénz iszonyatosan kell a költségvetésnek, míg a kiadások rendszerszintű visszafogása bonyolult és hosszú folyamat. Sajnos azonban az ad hoc ötleteléssel, makrogazdasági összefüggéseket figyelmen kívül hagyó pénzbehajtással az ország maga alatt vágja a fát. De ha már ragaszkodik ehhez az úthoz a kormány, legalább az interjúikat fordítsák le és küldjék ki Németországba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.