Az irracionalitás tere

Sajnos túl sokszor fordult elő a magyar történelemben, hogy egyetlen ember akarata ült diadalt, egy szűk érdekcsoport, baráti társaság határozta meg a társadalom szinte minden szegletének működését. Sajnos, mert elméletben elképzelhető volna, hogy a „voluntarizmus tere” (Enyedi Zsolt nagyszerű kategóriája) akár jó irányba viszi a dolgokat, de ilyenre eddig nem volt példa.

Ma sincs. Kétharmaddal diadalt ülhetne az ésszerűség, az együttműködés, a mértéktartás, az egyensúly. Érvényre juthatnának olyan értékek, mint a szabadság, az őszinteség, a szabad verseny, a gazdasági tisztesség. Ha a voluntarizmus, egy ember akarata egész társadalmi törésvonalakat, működési elveket képes alapvetően átformálni, miért nem érvényesülnek a fenti értékek? Csak szociálpszichológusok sejthetik a helyes választ.

Schmitt Pál nem mondott le, az a szűk baráti társaság pedig, amelyiknek kétharmadnyi ereje van a társadalom ki- és átalakításában, nem mondatta le őt. Az üzenet világos: olyan Magyarország születik, ahol a tisztességet csak olyanoktól várják el, akik nem szerves részei a hatalomnak. Aki igen, azt minden racionalitás ellenére is megvédik, még olyankor is, amikor ez nemcsak az ország, de világosan a hatalom számára is káros. A világ, benne a nemzetközi pénzügyi rendszer szereplői egy másodlagos tisztességű országban kellene, hogy megbízzanak.

Az irracionalitás tere nőtt óriásira. Hasonlóan az IMF-kabaréhoz, a hitel fel nem vételi tárgyalásokhoz, ahol a napi hatalmi-politikai érdek teljes zsákutcába tereli a kontroll nélküli vezetőket, elsősorban Orbán Viktort. A külföldi tőke elleni harc, az EU-ellenes retorika, a törvényen kívül gyarapodó gazdasági-baráti kör mind az irracionalitás új rendszerét építi.

Csakhogy nyitott gazdaságban, nyílt társadalomban egy ilyen rendszer percek alatt képes teljesen összeomlani, nevetségessé válni, megszégyenülni. Aki figyeli Schmitt Pál útját ebbe az irányba, tudhatja, mi fog történni az irracionalitás új rendszerével is.