Az oroszlán bajsza

A külföldi gyógyszergyárak, amelyek közül nem egynek nagyobb az éves forgalma, mint Magyarország GDP-je, hasonlóan éreznek.

Mert van itt egy kicsinyke ország, tízmillió lakossal, globálisan nézve jelentéktelen gyógyszerforgalommal. Ez a kis ország azonban olyan extra adókkal sújtja a gyógyszercégeket, amilyeneket gyakorlatilag sehol máshol nem vetnek ki rájuk. Ez a kis ország olyan drasztikus árcsökkentést kényszerít a cégekre, amely miatt más, a magyarországinál lényegesen nagyobb piacon is az árak mérséklésére kényszerülhetnek – ez viszont már radikálisan csökkentené a bevételüket. És ez a kis ország az, amelyikben olyan ad hoc módon hoznak döntéseket milliárdos elvonásokról, amit komoly világcégek vezetőinek valószínűleg elmagyarázni sem lehet. Mégis, ezeknek a világcégeknek a menedzsmentjétől várjuk el, hogy megértsék és tolerálják, ami ma a magyar gyógyszerpiacon racionalizálás címén folyik.

Félreértés ne essék: nem féltem és nem sajnálom a gyógyszergyárakat. De azt sem gondolom, hogy a magyar egészségügy és a magyar költségvetés összes nyomorúságáról ők tehetnek. Volt itt jó néhány év és jó néhány kormány, amelyik nemcsak tűrte, de még támogatta is a vég nélküli költekezést. Amelyik hagyta, hogy emberek milliói elhiggyék: egy doboz gyógyszer egy mozijegynél is kevesebbet ér.

Az olcsó gyógyszerek és a „mindenkinek jár” mítoszát a mostani kabinet tovább erősíti. Közben pedig ügyesen gerjeszti a közhangulatot a „profitéhes” gyógyszergyárak ellen. A devizahitelek esete jól példázza: ha a kormány át akarja hárítani a felelősséget, legyen az bank vagy gyógyszergyár, az nem fogja tudni megvédeni magát. Az persze más kérdés, hogy ezért a presztízsveszteségért mi mindannyian keményen meg fogunk majd fizetni, ha az oroszlán végképp kijön a béketűréséből.