Sikeres "csődbefektetők", avagy hogyan gazdagodjunk bedőlésen?

Magyarországon az elmúlt 10 év alatt a vállalkozásokhoz kihelyezett kockázatitőke-befektetések (az állami és a Jeremie program hatására indult magánalapokon keresztül) eddig nem hoztak áttörést a létrejött tranzakciók elenyésző számát alapul véve. Ennek a legfőbb oka az, hogy Magyarországon még nincs kultúrája ennek a tevékenységnek. Amíg nyugaton virágzik ez a befektetési forma, addig nálunk „próbálkozások” vannak, átütő siker nélkül. A magyarországi kockázati tőke többnyire induló, tevékenységében újszerű cégekre fókuszál.

Külföldön e befektetési formának már régóta megjelent egy, itthon még nem alkalmazott gyakorlata. Nevezetesen: szakmai, pénzügyi befektetők perspektívával rendelkező, csődben vagy „csőd előtti csődhelyzetben” lévő vállalkozásokat vásárolnak fel, majd reorganizálják, és egy-két éves működtetés után a megvett cégeket extraprofittal értékesítik.

Ezen befektetés kezdetleges csírái már felfedezhetők a csődtörvény (1991. évi XLIX. tv.) 2009. évi módosításában, amely a csődeljárásban a reorganizáció lehetőségének biztosítását célozta meg. A törvény célját elősegítő eszköz volt például az azonnali és automatikus moratórium, amely azonnali csődvédelmet eredményez, vagy az egyezségkötés szabályainak változása körében a leszállított hozzájárulási küszöb. A módosítás azonban nem érte el a célját.

Az elmúlt időszak csődeljárási statisztikáit visszanézve megállapítható, nem indultak el tömegesen a csődeljárások, a cégvezetők, a felszámolók, következésképpen a befektetők sem ismerték fel ezen tőkebevonási, befektetési formában rejlő rendkívüli lehetőségeket. A tapasztalatok szerint a tulajdonosok részéről egyszerűbb volt az adott céget veszni hagyni, és újat alapítani, a felszámolók többsége pedig a működtetés helyett „megrekedt” a pénzügyi reorganizációnál, a bérleti jogviszony mellett történő eszközalapú értékesítésnél.

A kockázati tőke keresleti és kínálati oldalát megvizsgálva megállapítható, hogy a magyarországi termelővállalkozásoknak van egy pénzügyi nehézségekkel küzdő, ámde ígéretes, szakmai perspektívával rendelkező rétege. Ezek a cégek érdemtelenül csődközeli helyzetbe kerültek, és friss tőke hiányában a helyzetük szinte reménytelennek mondható. A hazai bankszektorban tapasztalható vállalati hitelszűke következményeként megjelenő „finanszírozási vákuumban” a kockázati tőke is keresi a helyét. A befektetők figyelme a hagyományos üzleti befektetésektől (tőzsde, ingatlan stb.) – azok csökkenő hozama miatt – új lehetőségek felé fordul, amelynek egyik lehetséges iránya lehet a vázolt cégtulajdonszerzéssel, majd értékesítésével egybekötött „csődbefektetési” koncepció.

Az exitstratégia előtt a tulajdonszerzési folyamat az alábbi módokon valósulhat meg: egyrészt a tulajdonostól, aki az üzletrészt egy-két év után visszavásárolhatja, másrészt a bankoktól a befektetési cég követelésvásárlásával, amely később tulajdonrésszé konvertálódik. Létrejöhet egy olyan szcenárió is, amikor a befektetési cég együttesen szerez tulajdont a bankkal a követelések tulajdonrésszé alakításával. Ennek a megoldásnak az is az előnye, hogy a bank – a nagyobb megtérülés érdekében – egy újfajta workout kezelési technikával, reorganizációs-befektetési specialistával együtt szívesebben vág bele egy tulajdonszerzési, cégműködtetési folyamatba.

Végezetül egy idézet Warren Buffett-től, a neves amerikai üzletembertől, amelyik jól szemlélteti ezen befektetési forma gondolkodási ideológiáját: „Befektetni egyszerű, de nem könnyű. Mi akkor félünk, amikor mindenki más mohó, és akkor vagyunk mohók, amikor mindenki más fél.”