Illúzió, hogy a jogszabály elég a munkahelyek biztonságához

Egy ország gazdasági teljesítményének meghatározó tényezője a munkaerőpiac működése. Összetett kérdésről van szó, melyet az oktatási rendszertől kezdve egészen az adórendszer kialakításáig számos tényező befolyásolhat. Érthető módon ugyanakkor hazánkban a legnagyobb figyelem a Munka Törvénykönyvének változására irányult az elmúlt hónapok során.

A 2012. július 1-jével hatályba lépő új Munka Törvénykönyve egy 20 éves, sok tekintetben elavult szabályozási rendszert vált le, mely a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szerint sem volt már alkalmas az egyre gyorsabban változó gazdasági környezetben versenyképes foglakoztatási kereteket biztosítani. Mindez azért is jelent különösen komoly problémát, mert a foglalkoztatás hazai szintje – közel 10 százalékkal elmaradva az uniós átlagtól – csupán 55 százalék körül található. Ennek emelésére, a foglalkoztatás ösztönzésére pedig mindenképpen új szabályozási környezetre volt szükség.

Az MGYOSZ alelnökeként az elmúlt fél év során személyesen is számos, a kormányzati döntéshozókkal és a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatott egyeztetésen vettem részt. Ezeken a megbeszéléseken több olyan kompromisszum is született, melyek eredményeképpen – összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az EU munkaügyi szabályozásaival – egy, az európai normáknak minden szempontból megfelelő jogszabály született. Meggyőződésem, hogy az új Munka Törvénykönyve egy tisztességes kompromisszum eredménye, mely hosszú távon az összes szereplő számára előnyös változásokat indíthat el.

Az új szabályozás a munkaidő-beosztás szabályainak átalakításával, a rendkívüli munkaidő éves korlátjának emelésével, a bérpótlékok rendszerének átstrukturálásával, illetve a felelősségi és kártérítési rendszer átalakításával egy rugalmasabb, az adott régió és iparág specifikus igényeihez illeszthető keretet teremt. Mindez első olvasatban a munkavállalói oldalon aggodalomra adhat okot, ugyanakkor ki kell mondanunk, hogy az új szabályozás növeli a cégek versenyképességét, ami végső soron pozitívan hat a munkahelyek biztonságára és a munkabérek alakulására.

Le kell számolnunk azzal a hamis illúzióval, hogy a XXI. században a munkahelyek biztonságát a jogszabályi keretek képesek lehetnek megteremteni. A munkaadók érdekeltek abban, hogy motivált, a cég iránt lojális és elkötelezett dolgozóik legyenek. Az emberierőforrás-­szükségleteik kialakítása pedig alapvetően nem a szabályozási környezettől, hanem a növekedési lehetőségeiktől, a tervezett beruházások szintjétől és a mikro- és makroszintű várakozásaiktól függ. A rugalmatlan, a gazdasági realitásokhoz nem alkalmazkodó munkajogi előírások rövidtávon ugyan védhetik a munkavállalók egyéni érdekeit, de végső soron az egész vállalatot hozzák versenyhátrányba, ezáltal pedig hosszabb távon sokkal több munkahelyet sodorhatnak veszélybe.

Sajnos biztosak lehetünk abban, hogy az alacsony foglalkoztatási szint – különösen a szakképzetlen munkaerő esetében – még komoly kihívásokat fog jelenteni a magyar gazdaság számára. Ezzel párhuzamosan a fekete- és a szürkegazdaságban dolgozók arányát is jelentősen csökkenteni kellene, amihez szintén elengedhetetlen a legális foglalkoztatás ösztönzése. Az új Munka Törvénykönyve egy jó alapot adhat ugyan mindehhez, de az igazi megoldást csak egy komplex, az oktatási és az adórendszer átalakítását is magába foglaló változás hozhat Magyarország számára.

A szerző a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke