Kilóg a lóláb - Nem elég mondani, hogy kihaltak az oligarchák

Mára a földbérletek ügye messze túljutott azon, hogy puszta politikai zajkeltésnek minősüljön. Az ország különböző részeiről – sajtóban vagy élőszóban – egyre-másra jönnek az olyan hírek, amelyek nehezen egyeztethetők össze az elbírálás jó előre meghirdetett irányelveivel.
Szögezzük le rögtön: a most bérletre bocsátott állami földek a hazai mezőgazdasági területek elenyésző részét képezik. Helyben annál fontosabbak lehetnek, ahogy strukturális jelentőségük is nagy. Sok esetben ezek a földek évek, évtizedek óta kialakult állattenyésztő, árutermelő kisgazdaságok alapját jelentik.

A Vidékfejlesztési Minisztérium sosem felejtette el hangsúlyozni, hogy az állattenyésztés az egyik fontos prioritás, nem fordulhat elő, hogy állattartók lába alól rántják ki a talajt. Mint látjuk, időnként mégis megtörténik ez.

Az agrártárcának persze abban igaza van, hogy ahol pályázni kell, ott mindig lesznek vesztesek, sértődöttek, akik aztán az egész rendszert bírálják. Látni kell azonban, hogy a konkrét esetekben soha nem nyilatkoznak a folyamat szervezői. Reagált valaki tényekkel Ángyán József vádjaira? Cáfolták már tételesen a Fejér megyei gyanús szerződések esetében a vádakat?

A legtöbb esetben az érintettek, a szakmai szervezetek semmiféle választ nem kapnak kérdéseikre, ahogy mi, újságírók sem számítunk partnernek a dolgok tisztázásában. Annak leszögezése, hogy Magyarországon immár két éve kihaltak az oligarchák, annak állítása, hogy csak a sértődöttek károgását erősíti fel az ellenzéki gramofon, ma már nem elég. Nyílt lapok kellenek, őszinte beszéd, transzparens pályázati és bírálati rendszer, illetve vizsgálóbizottság. Vagy a politikai kockázat felvállalása.