Nagyot csalódhat, ha Facebook-részvényt szeretne venni

A Facebook-részvények jegyzését megelőző izgalom érthető, hiszen a legutóbbi évek egyik legnagyobb üzleti sikerének új fejezete következik, a nyilvános kibocsátás. Ez az a pont, amikor az utca embere is részesévé válhat a sztorinak, tulajdonrészt szerezhet a közösségépítő cégben. A jegyzési kedvet felkorbácsolja a gyors tőzsdei áremelkedés hite is.
Épp a laikusok tömeges érdeklődése miatt elengedhetetlen lenne, hogy a jegyzés körülményeit mindenki átlássa, de ez közel sincs így.

A kibocsátás jogi keretrendszerét bizonyos befektetési szolgáltatók saját üzleti érdekeik mentén értelmezik, nincs olyan központi hang, amely irányt mutatna. Így pedig kicsi a valószínűsége annak, hogy egy magyar rajongó fel tudja mérni, milyen utcába csalogatja be az, aki Facebook-jegyzésre biztatja.

Nehéz elhinni, hogy szándékaik tisztességesek. Óriási befektetési lehetőséggel kecsegtető kéretlen telefonhívások, kideríthetetlen hátterű internetes oldalak, a gyors és kockázatmentes meggazdagodás nyilvánvalóan hamis ígéretét hordozó, s olykor helyesírási hibákkal tarkított hirdetések teszik egyértelművé: egyesek megint gyorsan akarnak nagyot kaszálni, de az jó esetben is csak másodlagos, hogy mi lesz az ügyfél, a befektető sorsa.

Az igazság ugyanis sajnos az, hogy hiába világméretű a Facebook-rajongók tábora, a tőzsdei bevezetést megelőző tömeges nyilvános jegyzésben – a jogi szempontból is iránymutatónak tekinthető kibocsátási tájékoztató szerint – Európában, így Magyarországon is csak a minősített befektetők vehetnek részt. Minősített befektető lehet egy értékpapírcég, de a magyar magánszemély jellemzően nem az. A nyilvános értékesítéshez Magyarországon kötelező lenne uniós felügyelet által jóváhagyott kibocsátási tájékoztatót mellékelni, de ilyet a Facebook sajnos nem készített. Szóval az a szolgáltató, aki a magyar kisbefektetőknek direkt vagy indirekt módon jegyzést ígér, nagy valószínűséggel szürke vagy akár fekete ösvényeken ténfereg.

Neves független jogászok a jegyzésben való részvétel nyilvános hirdetését egyenesen megtévesztésnek, illetve jogszabályba ütközőnek gondolják, miközben a körülmények miatt a magyar magánszemélyek közvetett és közvetlen jegyzése is jogilag támadható lehet. Bizonyított törvénysértés esetén pedig az adásvétel is semmissé válhatna és lehet, hogy a kisbefektető csak perrel szerezhetné vissza elveszett pénzét.
Ha adottak is lennének hazánkban a Facebook-részvények jegyzési feltételei, akkor is nagyon pici a valószínűsége, hogy az allokációs eljárás során valóban jut értékpapír egy magyar kisbefektetőnek.

Ennek oka, hogy eleve csak nagyon keveset kínálnak fel belőlük, azokért pedig globális gigászokkal kell megküzdeni. Ebből következik, hogy akik fennhangon a tutit kínálják, jó eséllyel csak az ügyfelek pénzére ácsingóznak, miközben maguk is tudják, hogy azért valójában soha nem kapnak majd Face­book-részvényt, vagy nem azon az áron, amelyen szerettek volna. Ha azonban a pénz már a szolgáltatónál van, nem minden esetben könnyű azt visszaszerezni.

Félreértés ne essék, a jövőt én sem láthatom előre, ezért még véletlenül sem azt próbálom mondani, hogy nem érdemes Facebook-részvényekbe fektetni. Azzal azonban nem árt tisztában lenni, hogy magyar magánszemélyek számára a tulajdonszerzés szinte bizonyosan csak az első kereskedési napon, nyilvános tőzsdei forgalomban lehetséges. Az pedig még ennél is fontosabb, hogy ha rászántuk magunkat a lépésre, ha megszületett a befektetési döntés, akkor közvetítőnek megbízható, korrekt, kipróbált szolgáltatót válasszunk. Szerencsére szép számmal akadnak ilyenek.