Videoton-vezér: Öngól a tranzakciós adó

Erős nemzetközi beágyazottságunknak köszönhetően az export a válságot megelőző szint fölött van, a romokban heverő belföldi fogyasztás ugyanakkor alacsonyan tartja az importot. Kereskedelmi mérlegünk így sosem látott módon pozitív, ami bőven pozitív fizetési mérleget és magas nettó finanszírozási képességet eredményez. Ez a beépített lélegeztető gép a csendesebb időszakokban kompenzálni tudja a pénzpiacok magas adósságszintünk miatti aggo­dalmát.

Versenyképességi helyzetünk – ellentmondásos tényezők egyenlegeként – eddig egy elfogadható, de igen labilis szinten alakult . Köztudott, hogy a munkabért terhelő járulék nálunk az egyik legmagasabb. A nemzetközi összehasonlításokban különösen figyelt társasági nyereségadó kétségkívül alacsonynak számít, a helyi adóink viszont – iparűzési adó, ingatlanhoz kapcsolódó adók – nagyságrenddel magasabbak a többi országénál. (Érzékeltetésül: a Videoton társasági nyereségadója másfélszeresét fizeti be helyi adóba, miközben a bolgár cégünk társasági adója mellé annak csupán tizede az összes helyi adó, de a bolgárhoz hasonló az arány az összes környező országban is.) A magas terheket az exportálók számára kompenzálja a válság következtében meggyengült forintárfolyam. A versenyképességet befolyásoló egyéb tényezők tekintetében összességében elhanyagolható a különbség a régióban.

Ez év elejétől sorozatosan jönnek azok az intézkedések, amelyek válogatás nélkül sújtják az összes vállalkozást, de különösen a nagy foglalkoztatotti létszámmal, jelentős ingatlanhasználattal, illetve nagy anyaghányaddal működő exportálókat. Az adóemelések az adójóváírás kivezetésével indultak. Az étkezési utalványok adózásának átrendezése a munkavállalókon keresztül ugyancsak visszahat a foglalkoztatókra. Az innovációs járulék és a szakképzési hozzájárulás feltételrendszerének módosítása végeredményben beemelte ezen tételeket a folyó költségvetésbe a hatékonyabb vállalati felhasználás helyett. Az ingatlanadók emelése országos jelenség.

A kötelező kamarai regisztrációs díj beetetésnek tűnik, vélhetően súlyosabb folytatása készül. Beszélnünk kell még a többszörösére növelt, sok adminisztrációt kikényszerítő környezetvédelmi termékdíjról, a veszélyes anyagok kezeléséhez kapcsolódó új adókról, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról, a kötelező helyibérlet-térítésről, a baleseti adóról, és a lista láthatóan korántsem ért véget. Jön a percadó, de a koronát (negatív értelemben) mégis a készülődő tranzakciós adó fogja feltenni az adórendszerre. Ez a folyószámlahiteleket, a cégcsoporton belüli, illetve a cash pool finanszírozást (egy vállalatcsoport bankszámláinak összevont kezelése – a szerk.) drágítja meg ésszerűtlenül. (A svédek bevezették, csúfos kudarc lett az eredménye.) Az adók emelésében érzékelhetően kialakult egy automatizmus, amely hatásvizsgálatok helyett a beszedés egyszerűségére optimalizál. Csokonai sorai jutnak az eszembe: „…Mért nem adhatja az áert árendába”?

A versenyszféra nem a kommunikációt figyeli, hanem számol, bár többnyire csak az új adók bevezetését követően. A versenyképességünk megroggyant, egy új vállalkozás indítása a megszállottak sportjává vált. A hazai vállalkozók lenyelhetik az új terheket, bízva a konjunktúra (és a józan belátás) visszatértében, vagy átalakítanak, visszafejlesztenek. Az export gerincét adó multik mozgástere sokkal tágabb, és nem lehet mindegyikükkel külön alkut kötni. A nagy anyaghányaddal dolgozók megfontolják majd, hogy hazai leányvállalataikat külföldről bérmunkáztassák, ami óriási öngólként lecsökkentheti az export (és az import) volumenét. A régióba települők a magas kockázat mellé még meg is drágult Magyarországot kevésbé fogják választani. Ez az út nem jó út!

Sinkó Ottó, Videoton Holding Zrt. társ-vezérigazgatója-->