Mellár: A gazdaság éltetőjét sújtja a tranzakciós adó

Az első negyedéves másfél százalékos visszaesés nem a kedvezőtlen világgazdasági hatások következtében állt elő, hiszen sem a visegrádi országoknál, sem a legfőbb külkereskedelmi partnerünknél, Németországnál nem csökkent, hanem nőtt a GDP. A Nemzetgazdasági Minisztérium még nem számol visszaeséssel erre az esztendőre, nulla körüli stagnálást vár, de az MNB már 0,8 százalékos, a hazai és külföldi konjunktúrakutató intézetek pedig ennél is magasabb, 1-1,5 százalékos visszaesést jósolnak. Az idei növekedési számok nemcsak önmaguk miatt fontosak, hanem a következő évi költségvetés teljesítése okán is.

Ha ugyanis az idén a GDP komolyan csökken, akkor a tovagyűrűző hatások miatt nem valószínű, hogy jövőre teljesülhet az igen ambiciózus, 1,6 százalékos növekedési terv. Az alacsonyabb növekedési pálya pedig azt jelenti, hogy a költségvetés bevételi tervei sem fognak majd teljesülni, tehát ismét rendkívüli intézkedésekre lesz szükség.
Úgy tűnik, kormányzati körökben is egyre inkább érik a felismerés, hogy a gazdasági növekedés beindulása kiemelt fontosságú, és annak feltételeit a gazdaságpolitikának kell megteremtenie. (Vajon miért kellett erre a felismerésre két évet várni, miért gondolták sokáig azt az illetékesek, hogy az szja csökkentésével, illetve a külföldi vállalatok révén eljön majd a hőn óhajtott fellendülés?) A Fidesz-frakció minap megfogalmazott követelései elég egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a növekedés belső feltételeit szeretnék javítani, mégpedig elsődlegesen a kis- és középvállalkozói szektorban. Elég nyilvánvaló azonban, hogy áttörésre, a negatív tendenciák megváltoztatására csak akkor lehet számítani, ha jelentős, több száz milliárdos nagyságú forrást tudnak mozgósítani a cél érdekében.

A nagy kérdés tehát az, hogy miként lehet forrást szerezni az eléggé kifeszített jövő évi költségvetésből. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a Fidesz-frakció tegnapi, 300 milliárd forint nagyságú megállapodásából kiderül, hogy a plusz pénz a tranzakciós illeték kiterjesztéséből, illetve a költségvetési tartalékok „kölcsönvételéből” származna. A dolog így papíron valóban le lehet rendezve, mindenki megkapja, amit kér, csak az a kérdés, hogy a valóságban majd működik-e. Az adóemeléseknek általában van egy negatív, a növekedést mérséklő hatásuk.

Tehát könnyen előfordulhat, hogy a gazdaságélénkítő hatást részben vagy akár teljes egészében is eliminálja az adóemelkedés hatása. Persze nem feltétlenül, és nem minden esetben kell erre a negatív forgatókönyvre számítani. Például ha bevezetnének egy nagyobb adókulcsot a magas jövedelműeknek, vagy vagyonadót vetnének ki, és a befolyó többletbevételt vállalkozásösztönzésre fordítanák, akkor ez összességében akár pozitív hatású is lehetne. Nyilván azért, mert az ilyen adóemelésnek nem lenne számottevően negatív hatása sem az aggregált keresletre (a magas jövedelműek fogyasztásihatár-hajlandósága alacsony), sem az aggregált kínálatra, miközben a vállalkozásélénkítés multiplikatív módon fejthetné ki hatását.

A mi esetünkben azonban nem ez a helyzet, mert jóllehet nincs okunk a vállalkozásélénkítés várható pozitív hatásait kétségbe vonni (hiszen a konkrét formáját még nem is ismerjük), de az adóemelés negatív következményeire vonatkozóan már vannak nyomós érvek. Persze a tranzakciós illeték bevezetése tekintetében is sok minden változhat még (a felső korlát, a mentességet élvező területek stb.). Egyvalami azonban már ebben az állapotában is elég világosan látszik: itt egy olyan adóról van szó, amely a gazdaság alapelemét, éltetőjét, a pénzügyi tranzakciókat sújtja. Ez mindenképpen mérsékelni fogja a gazdasági aktivitást vagy azért, mert az érintettek áthárítják a fogyasztókra, vagy azért, mert külföldre, illetve a feketegazdaságba tevődnek át a tevékenységek.