Versenygyengítő adó?

A tervek szerint a biztosítók a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás (kgfb) esetében 30, a cascóra vonatkozóan 15, a vagyoni és balesetbiztosításokra pedig 10 százalékos adót a bruttó biztosítási díjak után fizetik majd. Az élet- és egészségbiztosítások adómentesek lesznek, így az elsősorban életbiztosítóként működő társaságokat közvetlenül csak kismértékben érinti, ám úgy vélem, az új szabályozás piacformáló hatása minden magyar biztosítóra hatással lesz.

Az évi 60 milliárd forintosra tervezett biztosítási adó kivetésével a költségvetés immár hosszú távon számol nemcsak a tavaly bevezetett baleseti adóból, de a korábban átmenetinek nevezett válságadókból származó, az államnak évente mintegy 30+30 milliárdot jelentő bevételekre. Így az a sokat hangoztatott vélemény, hogy abiztosítási adó bevezetésével a szektor adóterhelése 2013-tól nem növekszik, csak az elmúlt két – a korábbi ígéret szerint átmeneti – évhez képest helytálló. A szektor igen magas adóterhelése sajnos hosszú távon fennmarad.

A válság hatásainak enyhítése érdekében az elmúlt években a hazai biztosítók is készek voltak az áldozatvállalásra. Abban hittek, hogy a válságadó „szűkebb évei” után, 2013-tól újra tudnak majd fejleszteni, növekedni, és profitot realizálni. Az adóteher „állandósításával” ez a hitük kérdőjeleződik meg. A törvénytervezetben meghatározott adókulcsok ugyanis az európai országok többségében is létező hasonló adókéhoz képest különlegesen magasak: 30 százalék körüli adómértéket csak néhány, magas biztosítási kultúrával rendelkező országban, így például Skandináviában vagy Franciaországban találhatunk.

A környező országokban, ahol létezik ilyen jellegű adó, 5–10 százalék körüli annak nagysága, tehát a hazai vagyonbiztosítási szektor adóterhelése a régió országaihoz képest hosszú távon minimum kétszeres lesz. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, a hazai biztosítási szektor profitabilitása a 60 milliárdosra tehető adószint közelében sem volt, még az időjárás – és ezért a kárhányad – szempontjából kedvező 2009-ben és 2011-ben sem, amikor a teljes szektor évi 30 milliárd forint körüli profitot ért el, 2010-ben pedig ez a szint 15 milliárd körül alakult. Ezért gyakorlatilag esélytelen, hogy a jelenlegi – az erős árverseny miatt évek óta folyamatosan csökkenő – biztosítási tarifák mellett a tervezett mértékű adót a biztosítók ki tudják majd gazdálkodni, így valamilyen formában kénytelenek lesznek emelni az autó-, lakás- vagy ipari biztosítási tarifákat.

A kizárólag vagyonbiztosítással foglalkozó piaci szereplők üzleti modelljének fenntarthatóságát pedig az adó komolyan meg is kérdőjelezi, akár egyfajta piaci koncentráció is megkezdődhet. Ezzel párhuzamosan azonban a törvény hatására pezsdülés jöhet az élet- és egészségbiztosítási piacon is, hiszen a biztosítók valószínűleg – újabb vagyonbiztosítási költségracionalizálás mellett – ezekben az ágazatokban próbálják majd kompenzálni az új adó negatív hatásait.

Még egy fontos aspektust szeretnék megemlíteni, mégpedig az értékesítési szervezetek, biztosítási brókerek, alkuszok piaci szerepét és felelősségét. Hiba lenne ugyanis erre az új adóra kizárólag a biztosítók „problémájaként” tekinteni. Ha koncentráció indul be a vagyonbiztosítási piacon, gyengülni fog a verseny, és ez nemcsak az ügyfelek, de az értékesítők érdekeivel is ellentétes. A sokszereplős, versenyző piac fenntartása érdekében ők egyfajta támogatást kellene, hogy nyújtsanak a biztosítók számára. Hogyan? Ha az új szerződések megkötésekor esedékes szerzési jutalékkal szemben még inkább nyitottak lesznek a megújítási vagy fenntartási jellegű jutalékok iránt, az csökkenteni tudja a biztosítási szektor terheit, így könnyebben fennmaradhat a kívánatos piaci verseny.