A felnőtté válás folyamata az euróövezetben

Bár az euróövezet átlagos adósság/GDP rátája nem magasabb, mint más fejlett országokban, és a konszolidációs erőfeszítések idejekorán elkezdődtek, az euróövezet egésze mégis súlyos bizalmi válságba süllyedt az utóbbi két év során. Emiatt a rendszer lényegét érintő jegyeket mutat a válság, amelynek magyarázata így már nem redukálható a fiskális bűnöket elkövető államok tékozló magatartására.

A görög krízis három ponton is rámutatott az Európai Unió fogyatékosságaira. Az első az, hogy a rendszerben nincs hatékony mechanizmus a fiskális és más gazdaságpolitikai eljárások összehangolására. Amíg a fiskális szigor érvényesítése egy kormányközi testületre van bízva, addig a probléma újra és újra felbukkan. Másodikként: a pénzügyi piacok alulárazták a szuverén és a magánhitelek kockázatait abban a hitben, hogy nem fog senki bukni. Ez gyenge fegyelmező erőt gyakorolt az adósokra. Végezetül: amint beütött a válság, és a pénzügyi piacok újraárazták a kockázatokat, a gazdasági és a pénzügyi összeomlás elkerülése a kormányokat az összkereslet élénkítésére és a magántartozások társadalmasítására kényszerítette.
A központosított monetáris és a decentralizált fiskális jogkörök közötti szakadék megakadályozta, hogy a pénzügyi sokkhatások kivédésére igénybe vegyék a teljes monetáris eszköztárat. Emiatt egyes euróövezeti tagállamok védtelenül álltak a pénzügyi piacok brutális nyomásával szemben. Ily módon az euróövezet hirtelen pénzügyi kényszerzubbonnyá alakult, és az is maradt: csökkentik a költségvetési kiadásokat, a növekedés elhal, a periféria államainak reálleértékeléssel felérő korrekciókat kell végrehajtaniuk, hogy visszanyerjék a versenyképességüket, és kiegyenlítsék a külső hiányaikat. A magrégiók országai azzal érvelnek, hogy keveset tehetnek az összkereslet élénkítéséért, pedig a periféria agóniája a központi gazdaságokat is recesszióba rántja. A legfrissebb gazdasági adatok éppen a német gazdasági környezet gyors romlására utalnak.

Az euróövezet gazdaságirányítási rendszerében az utóbbi két év során végrehajtott változtatások éppen a monetáris unió alapításkori hibáinak kiküszöbölésére utalnak. Ennek során a korábbi kormányközi eljárási mód átalakult közösségi jellegűvé. A közös gazdaságpolitikai irányelvek végrehajtását az Európai Bizottságra testálták, eközben az Európai Tanács a saját hatáskörét a bizottsági indítványok elutasítására, illetve minősített többség melletti megváltoztatására korlátozta.
Az erős gazdasági kormányzási szabályok azonban nem elégségesek. Egy teljesen működőképes monetáris unióhoz szükség van egy központi bankra, amely megfelelően és szabadon tudja kezelni a likviditási és bizalmi sokkhatásokat. Szükség van emellett az egyes kormányok tartozásainak bizonyos fokú közössé tételére és a fiskális politika központi ellenőrzésére. Ki kell alakítani továbbá egy központosított bankfelügyeletet, amelynek erős felhatalmazása lenne bankválságok menedzselésére és a menthetetlen bankok felszámolására. Mindez csak fokozatosan érhető el, amint Európa előrehalad a teljes föderalizmus felé. Kérdés, hogy az euróövezet időközben fennmarad-e.
A június végi csúcstalálkozójukon a tagállamok vezetői először ismerték el a válság többdimenziós jellegét, elfogadva, hogy a megszorítás immár nem elegendő. Ennek megfelelően jött létre kezdeményezés a gazdasági növekedés, a bankunió és a megfelelő likviditásellátás megteremtésére. Az európai vezetők ezeket a gazdaságpolitikai elveket egy hosszú távra szóló, koherens rendezés részeként fogadták el, amely a jövőben kiterjedhet „közös adósság kibocsátására”. Az Európai Tanács megállapodott egy új növekedési és foglalkoztatási paktumról is, amely fokozottabb integrációt irányoz elő az energiaellátásban, a közlekedésben, a szolgáltatásokban, és megemelné az infrastruktúra-beruházásokat.
Hiányzik azonban a nagyobb rugalmasság a fiskális konszolidációt illetően. Mint azt az Európai Bizottság is kérte, a jobb helyzetben lévő országoknak lassítaniuk kellene a deficitek csökkentését, hogy elkerülhető legyen a recesszió. Egyes tagországoknak eközben kényesen kell egyensúlyozniuk a megszorítások és a pusztító hatású túlzások között. Ezt az egyensúlyozást megkönnyíthette volna az Európai Tanács, ha világosan kijelenti, hogy az uniós kötelezettségekkel összeegyeztethető az automatikus stabilizátorok működtetése, ha a strukturális költségvetési előirányzatokat illetően eközben tartani tudják az irányt.
A kiigazítás nagyobb terhei Németországra esnek majd. A legutóbbi, eléggé bőkezű bérmegállapodások ugyan segítenek, de nem elégségesek, ezért más úton is élénkíteni kell az ottani belföldi keresletet. Agresszívebben kell liberalizálni a felduzzasztott bankrendszert, a hálózati szolgáltatásokat (az energia- és a fuvarozási szektort), illetve a közbeszerzéseket. További ösztönző hatást fejtenek ki a kieső atomenergia pótlásához szükséges beruházások. Németországot meg kell győzni arról, hogy az euróövezet elhúzódó recesszióval és valószínű összeomlással néz szembe, ha ő maga nem járul hozzá a növekedés újjáélesztéséhez és a külső egyensúlyhiányok korrigálásához.
Copyright: Project Syndicate, 2012. www.project-syndicate.org

Hiányzik a nagyobb rugalmasság a fiskális konszolidációt illetően.

Stefano Micossi, az olasz Assonime kutatóintézet igazgatója és a CEPS igazgatótanácsának tagja Hiányzik a nagyobb rugalmasság a fiskális konszolidációt illetően. -->