Pénz kell, márpedig az nincs

A némileg kétkedve dicsérő szavak persze csak addig tartanak, amíg azt valaki másnak kell kifizetnie, de ettől még tény: alapos munkát végeznek azok, akik kitalálják, miből lehetne bevételt szerezni. Biztosak lehetünk abban is, hogy nincs olyan városvezető, aki szeretne elmenni a határokig az ilyenfajta bevételek növelésében. Különösen nem a ciklus felénél, alig másfél évvel a következő parlamenti, majd önkormányzati választások kampányidőszakának kezdete előtt.

Nem kell nagy politikatudományi szakértőnek lenni, hogy lássuk, ez nekik is igencsak rossz lehet. Ám itt rögtön tovább kell gondolni a híreket: a városvezető nem fog belebukni az adóemelésekbe és más bevételek növelésébe, ha a befolyó pénzt a városuk fejlesztésére fordítják. Ami sok helyen történik, azt hatalmas demagógia volna egyszerű pénzbehajtásnak nevezni. Nem csak erről van szó ugyanis.

De sajnos nem is csupán arról, hogy hatalmas, újszerű beruházásokat támogatnának a futóversenyadóból vagy az olimpiai kivetítők napidíjából. Pénz kell, márpedig az nincs – tömören így foglalható össze az önkormányzatok legnagyobb problémája. És ha a kormány nem különít el valahonnan támogatást a városoknak, akkor nekik kell máshonnan megszerezni a bevételt. Márpedig a támogatás szűkül, a bizonytalanság pedig évről évre nagyobb. Most ott tartunk, hogy egy félig már elfogadott költségvetés mellett is alig lehet tudni, miből gazdálkodhatnak a városok jövőre. Addig pedig nevethetünk vagy háboroghatunk azon, hogy miket találnak ki a városokban, csak épp nem szabad elfelejteni, hogy mindennek a legfontosabb okai közt van, mennyire mostohagyerekként bánik az önkormányzati rendszerrel az állam nagyjából 2007 óta.