Az elmúlt héten az a kacsa borzolta fel az energetika nyár végi állóvizét, miszerint a Déli Áramlat gázvezeték horvát irányban kerülné el hazánkat. Bár a Gazprom kivételével mindenki cáfolni igyekezett a hírt, mégis érdekes fordulatot jelent az elmúlt hónapokban talán túlságosan is hosszúra nyúlt csend után. Nem kell a gázvezeték-építés rejtelmes világában jártas szakembernek lennünk ahhoz, hogy feltételezzük, a horvát–szlovén hegyeken át bizonyára költségesebb gázvezetéket építeni, mint az Alföldön. Ebből adódóan joggal merülhet fel a gyanú, hogy e bejelentésnek köze lehet Magyarország törekvéseihez egy jövőbeli horvátországi gázcseppfolyósító (LNG) üzem megépítésére, mely nagymértékben diverzifikálhatná a hazai földgázimportot.
Pikáns helyzet, hogy a horvát gázrendszer-operátor (Plinacro), amelyet a környezeti hatástanulmány elkészítésével bízott meg a horvát kormány, olyan vezetékprojektről (a már említett Déli Áramlatról) tárgyalt múlt héten a Gazprommal, mely horvát szempontból gyakorlatilag értelmetlenné, de minimum marginálissá tenné az LNG-beruházást. Ráadásul a rétestésztaként nyúló Mol–INA-ügy sem tesz jót energetikai téren a horvát–magyar kapcsolatoknak, tovább erősítve a félelmeket, hogy a politika oltárán áldozzák fel az LNG-vel kapcsolatos törekvéseket.
Vágjuk át Occam borotvájával a gordiuszi csomót: a Gazpromtól sosem állt távol a politikai nyomásgyakorlás, így a legegyszerűbb magyarázat az lehet, hogy a kiszivárgott hír alapját képező tárgyalások révén szerették volna felgyorsítani a Déli Áramlat Zrt.-ben csigalassúsággal haladó 50 százalékos részvénypakettcserét a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Villamos Művek között. Ugyanis Vlagyimir Putyin ez év elején nyilvánvalóvá tette, hogy legkésőbb ősszel el szeretnék kezdeni a Déli Áramlat projekt megvalósítását, és egy rendezetlen tulajdoni szerkezetű konzorcium könnyedén keresztezheti az orosz elnök szándékát.
Az idő pedig itt is fontos tényező; amennyire derűs volt a tavasz a Gazpromnak a Nabucco-projekt végelgyengülése láttán, úgy lett borús a nyár a Nabucco-West révbe érése után. Mivel a „kicsi” Nabucco gyorsabban és olcsóbban építhető meg az utolsókat rúgó nagytestvérénél, az eddig kényelmesen haladó Déli Áramlat projektnek lendületet kell adni – akár skandalumok révén is.
Ám nem csak Oroszországnak sietős, a brüsszeli döntéshozók is jobban teszik, ha komolyan veszik a harmadik energiacsomagban foglalt gázdiverzifikációs terveket, amennyiben nem szeretnén(e)k cseberből vederbe kerülni. A tét Magyarország számára is nagy. Példának okáért itt a TAP projekt (Trans Adriatic Pipeline), mely bár a Kaszpi-térségből és Albánián keresztül szállítana gázt az olasz piacra, illetve onnan Nyugat-Európába, a jövőben akár orosz gázzal is fel lehetne tölteni egy „mini” Déli-Áramlat révén.
A konzorciumot alkotó svájci, norvég és német tagok mindegyike kiváló üzleti kapcsolatokkal rendelkezik a Gazprommal, emellett a TAP történetében már történt kísérlet arra, hogy rivális projektekkel egyesüljön (ld. a 2010-es ITGI-ajánlatot), így a nevezett cégektől nem állhat olyan messze a pragmatizmus, mint elsőre gondolnánk. Amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, hazánk egy biztonságos gázbeszerzési útvonal elnyerése mellett jelentős tranzitdíjkiesést is elkönyvelhetne.
Magyarország számára pedig minden egyes megvalósuló földgázvezeték-projekt tiszta haszon: diverzifikálná a beszerzési forrásainkat; hozzásegítené hazánkat egy valódi, liberalizált földgázpiachoz gáz-gáz (gas-to-gas) versenyt teremtve; szignifikáns tranzitbevételekhez jutnánk, és végül, de nem utolsósorban regionális külpolitikai súlyunk is jelentősen megnövekedne. Minderre szükségünk van, mint éhezőnek egy falat kenyérre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.