Bernanke nyugodtan "tvisztelhet", de Draghi nyissa a pénzcsapokat

Az Egyesült Államok gazdasága lassul ugyan, recesszió azonban egyelőre nem fenyeget. A GDP 1,5 százalékkal növekedett a második negyedévben, túlszárnyalva az elemzői várakozásokat, és júliusban – a nem mezőgazdasági szektorokban – 163 ezerrel nőtt a munkahelyek száma, ami jóval meghaladta a 100 ezres várakozást. A kilábalás lassulása és a foglalkoztatottak számának mérsékelt növekedése ennek ellenére a Federal Reserve (Fed) döntéshozóit továbbra is aggodalommal töltheti el.

A jegybank kommunikációja szerint elsősorban a munkaerő-piaci adatoktól teszik függővé a mennyiségi könnyítés harmadik körének (QE3) elindítását. Ben Bernanke ennek alapján vélhetően addig nem fogja bejelenteni az újabb kötvényvásárlási programot, amíg „tvisztel”, azaz folytatja a kötvénycsereprogramot, illetve nem érkeznek kiábrándító adatok az amerikai gazdaságból. Vagy amíg (szélsőséges esetben) egyes országok ki nem válnak az eurózónából, és csak a világ legnagyobb jegybankja tudhat mankót nyújtani az összeomló piacoknak.

A befektetők mégis fokozott érdeklődéssel várják Bernanke augusztus végi beszédét, amit Jasckson Hole-ban, a jegybankárok éves találkozóján tart, ahol két éve a QE második körét bejelentette. Ha arra gondolunk, hogy az amerikai dollár jelentős erősödésen ment keresztül az elmúlt hónapokban – és a felértékelődés folytatódása nem tenne jót a növekedési kilátásoknak –, akkor az egyik lehetséges forgatókönyv éppen az lehet, hogy a Fed újabb, dollárgyengítő intézkedéseket léptet életbe. A QE3 elindítása azonban nehezen lenne magyarázható a jelenlegi makrogazdasági adatok fényében.

A legnagyobb nyomás viszont az Európai Központi Bank (EKB) tisztségviselőin van, akiknek érdemi lépéseket kell tenniük, ha el akarják kerülni azt, hogy az euróövezet még mélyebbre sodródjon a bizalmi és adósságválságban. A spanyolok és az olaszok hiába hajtanak végre súlyos megszorításokat, a kötvényhozamok olyan kritikus szinten állnak, amely mellett már fenntarthatatlan az adósságpálya; a görögök, az írek és a portugálok itt már nemzetközi segítséget kértek.

A konzervatív német jegybankár, Jens Weidmann ugyanakkor hallani sem akar kötvényvásárlásról. Mario Draghi elnök most azzal érvelhet a gyenge euróövezeti országok kötvénypiacainak stabilizálása mellett, hogy a spanyolok és az olaszok összeomlása megával ránthatná az egész euróövezetet, így a költségek sokkal magasabbra rúghatnának, mint egy kötvényvásárlási program esetén. Az EKB döntéshozói pedig a múlt heti GDP-adatokkal újabb jelzést kaptak: 0,4 százalékkal csökkent a GDP éves összevetésben a második negyedévben.

A Fed már többször bizonyította, hogy képes a monetáris politikai eszköztár széles körét bevetni a kilábalás érdekében. Most az EKB-n a sor. Az euróövezeti jegybank minden elvesztegetett nappal csak azt a tételt növeli, amit kénytelen lesz a stabilizálásra költeni, hiszen az indikátorok szerint az euróövezet egyre mélyebbre csúszik a válságban. Jóllehet, biztosíték nélkül nem öntheti zsákszámra a pénzt az EKB, mert az a politikusokat a fiskális szigor lazítására bátoríthatná. Ugyanakkor az sem lenne példa nélküli, ha az euróövezeti jegybank komoly feltételeket támasztana a kötvénypiacok stabilizálásához.

Draghi azt mondta korábban, hogy a tervek szerint akkor avatkozhatnak be a másodlagos állampapírpiacon, ha egy ország az euróövezeti mentőalaphoz fordul, és ekkor is inkább a rövidebb lejáratú kötvényeket vásárolnák. Ez némileg megnyugtatta a piacokat. Az EKB tavaly megválasztott elnöke már bizonyította, hogy képes meglepetést okozni, amikor az első általa vezetett ülésen kamatot vágtak. Már nincs sok idő egy újabb meglepetésre, hiszen a piac nem a türelméről híres.