BNP Paribas: Spanyolország, az ötödik beteg

Már hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy Spanyolországnak uniós segítségre lesz szüksége, miután az EKB 3 éves LTRO-inak pozitív hatása elmúlt. A pénzügyi piacok várakozásai júniusban tovább erősödtek, miután bejelentették, hogy a spanyol bankokat európai pénzből tőkésítik fel. A spanyol kötvényhozamokat a pozitív hír sem tudta érdemben lejjebb szorítani.

A bankszektor csupán egy a problémás területek közül. A másik komoly gondot az autonóm közösségek költségvetési hiánya jelenti. A spanyol kormány ezen a területen nem tud közvetlen ellenőrzést gyakorolni – ehhez újra kellene írni az alkotmányt –, de Madrid több eszközt is latba vetett, hogy a pénzügyek rendezésére ösztönözzön. Az első egy keretmegállapodás azon közösségek számára, amelyek nem teljesítették negyedéves deficitcéljukat. Ezeknek most hat hónap áll rendelkezésükre, hogy bemutassanak egy konszolidációs tervet. Ha ezt a központi kormány elégtelennek ítéli, akkor átveszi a pénzügyek irányítását, és meghozza a szükséges intézkedéseket. Másodszor két likviditási alapot is létrehoztak. Ezek közül az első, 35 milliárd eurós alap azokat a közösségeket segíti, amelyek képtelenek hiányukat finanszírozni vagy beszállítóikat kifizetni. A másikat azok a közösségek vehetik igénybe, amelyeknek a lejáró adósság újrafinanszírozása okoz nehézséget; ehhez 12 milliárd eurót különítettek el a központi költségvetésből, amit az állami lottóból kivett 6 milliárd eurós rendkívüli osztalékkal egészítettek ki. A két alap az európai segélycsomaghoz hasonlóan működik: a gondban lévő közösségek igényelhetik, a folyósítás pedig szigorú fiskális és pénzügyi feltételek teljesítéséhez kötött.

A két alap az autonóm közösségek pénzügyi helyzetét könnyíti ugyan, de tovább rontja a központi költségvetés egyenlegét. A GDP-arányos hiány 2012 első fél évében az egy évvel korábbi 2,5 százalékról 4 százalékra emelkedett. A közösségeknek nyújtott transzfereket figyelmen kívül hagyva is nőtt a mutató: 2,4 százalékról 3 százalékra. Ebben semmi meglepő nincs. A spanyol GDP a második negyedévben negyedéves összevetésben 0,4 százalékkal csökkent, miután az első negyedévben és 2011. október–decemberben is 0,3 százalékkal esett vissza. A beszedett adók összege ezzel párhuzamosan csökkent, a forgalmi adóból származó bevétel 10 százalékkal zsugorodott az egy évvel korábbihoz képest. A munkanélküliség nőtt, a második negyedévben az átlagos ráta elérte a 24,6 százalékot; a segélyek és más szociális juttatások összege éves összevetésben 4 százalékkal emelkedett.

A hitelek drágulása is érzékenyen érintette a büdzsét: a kamatkiadások az első fél évben 32,6 százalékkal emelkedtek év/év alapon. 2010-ben a kamatfizetés az összes kormányzati kiadás 10,9 százalékát adta; az arány 2011 első fél évében már 12,9 százalék, az idei első fél évben pedig 14,4 százalék volt. A következtetés nyilvánvaló: a kamatkiadásoknak csökkenniük kell.

Mindezek alapján arra számítunk, hogy Spanyolország a következő hetekben hivatalosan is uniós segítségért folyamodik. Figyelembe véve, hogy a kötvényhozamok a legutóbbi időkben valamelyest csökkentek, és hogy az idei finanszírozási igény több mint felét már sikerült fedezni, ezzel a lépéssel Madrid akár várhat is. Konkrét lépések híján a pénzügyi feszültség azonban több mint valószínű, hogy visszatér, de Mariano Rajoy miniszterelnök is jelezte: arra vár, hogy kiderüljenek az EKB kötvényvásárlási programjának részletei.

A legutóbbi EKB-kamatdöntés után Mario Draghi leszögezte: amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, az EKB készen áll arra, hogy – erőteljesen – fellépjen a kötvényhozamok leszorítása érdekében. A feltétel nélküli segítség mindig a legjobb választás, de aki bajban van, nem válogathat. A segítség ára Spanyolország esetében nem is tűnik túlságosan magasnak. Az Eurogrouphoz benyújtott hivatalos kérvényt követő egyetértési nyilatkozatban (ENY) feltehetően nem szerepelnek majd olyan tételek, amelyek a Rajoy-kormány irányvonalától jelentősen eltérnek. A munkaerő-piaci reform már folyamatban van, az idei 6,3 százalékos deficitcél elérését újabb intézkedések – például az áfakulcs 18 százalékról 21 százalékra emelése – igyekeznek biztosítani, a gyenge bankok helyzetének rendezése pedig eleve része a 100 milliárd eurós bankmentő csomagnak. Ha az IMF ajánlásaiból indulunk ki, a madridi kormány akár enyhíthet is egyik-másik szigorú célkitűzésen. Az autonóm közösségek számára viszont várhatóan azzal végződik az alku, hogy pénzügyeiket egy független testület ellenőrzése alá vonják.

Mennyi pénzre lesz szüksége Spanyolországnak? A lejáró adósságokat és a központi, valamint a közösségi deficiteket figyelembe véve a finanszírozási igényeket 2015 végéig fedező hitel nagysága meghaladja a 300 milliárd eurót. Valószínű mindazonáltal, hogy Spanyolország egy kisebb csomagot kap; az uniós alapok és az EKB hathatós közreműködésének eredményeként várhatóan képes lesz finanszírozási igényeinek egy részét a piacról bevonni.

Mire készül az EKB? A jegybanki kötvényvásárlás feltehetően a hozamgörbe rövid végére koncentrál. Mennyiségi vagy időbeli korlátokról egyelőre nem esett szó, Mario Draghi szerint az EKB a cél eléréséhez a megfelelő lépéseket fogja megtenni.