Kockázatos kérdőív: az adóhivatal hozta a formáját

Az adóhatóság új vállalkozás indításakor, vagy már létező cég többségi tulajdonosának vagy ügyvezetőjének változásakor kockázati eljárást folytathat le. Bár az eljárás január óta létezik, az elbírálás feltételeiről, az egyes adózók kiválasztásának módszeréről a hivatal hallgat. A szerencsésnek egyáltalán nem mondható kijelölt cégek egy adóhatósági végzést kapnak postai úton.

A végzésben szokatlanul rövid, 10 napos határidőt előírva a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 38 kérdésre vár választ. Ha a kérdőívet késedelmesen küldi vissza a cég, a hivatal akkor is elindítja az adószámtörlési eljárást, ha csupán egyetlen napról van szó. A késedelmet kizárólag hitelt érdemlően bizonyított, valós indokokkal lehet kimenteni, természetesen ezt is csak írásban. A kérdőíven a hivatal kézi kitöltetést vár el. Felfoghatatlan, hogy a hivatal miért erőlteti az adatfeldolgozás és a későbbi elemzés szempontjából alkalmatlan kézírást.

A KOCKERD azonban nem a kísérő eljárás miatt érdekes, hanem a tartalma tekintetében fogalmaz meg ijesztő elvárásokat. Bár a számviteli szabályok szerint a pénzmozgást nem igénylő tételek rögzítését, így a vevői, szállítói számlákat bőven elég lenne a negyedévet követő hónap utolsó napjáig könyvelni, az adóhatóság az újonnan alakult vállalkozásoktól is a kérdőív kitöltésének napjáig várja el az adatok figyelembevételét. Meglehetősen furcsa, hogy a bejelentett munkavállalókat FEOR szám szerint a vállalkozásnak kell leválogatnia, ami egy másodikos általános iskolás számára hasznos feladat lehet, a kérdőív kitöltője számára azonban a legkevésbé sem az, ráadásul olyan adatokat kell összegyűjtenie, amelyek a kérdező adattárában kivétel nélkül megtalálhatók.

A munkaruházatról viszont az adóhatóság nem is faggathatná a cégeket, mert nincs rá hatásköre! Ráadásul ezeket a kérdéseket egy statisztikus észjárásával eszelték ki. Az ügyvezető nem számítható bele a munkavállalók létszámába még akkor sem, ha munkaszerződéssel foglalkoztatják, és nem vehető figyelembe szakképzett dolgozóként sem. Az ingatlanokat párosítsuk a bevételt hozó tevékenységekhez, de súlyozott sorrendben ám! Nyilván nem fogjuk elveszteni a türelmünket, ha meg kell indokolnunk, miért van egy telephely a székhelytől 60 kilométerre, ráadásul a hivatal kizárólag „racionális” magyarázatot fogad el, de hogy mi számít „racionálisnak”, az rejtély marad. A kérdőív felmondatja a székhely, telephelyek, a különböző ingatlanok földhivatali adatait, még a művelési ágból kivont rész elnevezését is (pl. kivett lakóház, udvar), holott ezeket az adóhatóság bármikor ingyen lekérdezheti, a cégnek viszont pénzbe kerül.

Ezekre még legyinthetünk, de arra már kevésbé, hogy a hivatal beugratós kérdéseket is beépít a kérdőívbe. Vajon megvannak a működéshez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek? A „nem” válasz annak egyértelmű beismerése, hogy a cég adózási szempontból kockázatos – ez ugyanis pontosan a törvényi definíció. Megkezdtük-e a tevékenységet? Ha nem, mikor kezdjük meg? A bejegyzett cég adóköteles tevékenységet folytat akkor is, ha köznyelvi értelemben nem csinál semmit, hiszen bevallási kötelezettsége van, költséget számolhat el, bankszámlát vezet és számviteli beszámolót készít. A hivatal vajon rájön, hogy félreérthető a kérdés, esetleg direkt félreérthető kérdéseket akart feltenni? Aki félreértette a dolgot, annál fokozott adóhatósági felügyelet rendelhető el, ami a hivatali vegzatúra szinonimája.

Tovább is van! A kérdőíven a jövőbeni adatokat is meg kell becsülni, és – most tessék figyelni! – azokért büntetőjogi felelősséget is kell vállalni.
A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) értesülései szerint a hivatal kizárólag azokat a cégeket keresi meg fokozott adóhatósági felügyelet elrendelésével, amelyet kockázatosnak tart. Így azonban akár éveken át lebegtetheti a hivatal, hogy mit kezd a kérdőíven szereplő adatok értékelésével, ami persze az ügyintézési határidő szabályainak is ellentmond.

A kérdőív kitöltését elrendelő végzés nem megfellebbezhető, így hiába jogszabálysértő tartalmilag, az adóhatóságot nem lehet bíróság elé citálni a fárasztó és időnként hajmeresztő kérdések miatt. Az első panaszt az MKOE a kérdőív kapcsán még március végén eljuttatta a NAV elnökéhez, amelyre a hivatal szélsebesen – 50 nap alatt – válaszolt, és megnyugtatta az egyesület tagjait: az észrevételek szakmailag megalapozottak, és lesz változtatás mind a kérdőív kiküldési és a válasz benyújtásának módja, mind a tartalma tekintetében. Azóta közel három hónap telt el, a hivatali vezetők többszöri sürgetésünkre sem válaszoltak.

Nem az a baj, hogy a hivatal megrészegedett a kérdőív adta lehetőségtől, hanem az, hogy a szakmai csorbát több hónap leforgása alatt sem volt képes kiköszörülni. Miközben tombol a gazdasági válság, és egyes szektorok történelmi mélypontokra zuhantak, adórendszerünk, amely Orbán Viktor miniszterelnök szerint „a legversenyképesebb a környéken”, hogy engedheti meg magának, hogy éppen a bürokrácia terén történjenek ilyen kínos túlkapások?