Lézerblokkolás

Ám míg arról még a legnaivabbak is régen lemondtak, hogy a futball és a politika Magyarországon megéljen egymás közelsége nélkül a következő negyven–ötven évben, addig a tudomány esetében mintha önmérsékletet tanúsítottak volna a politikusok. Mostanáig. Egyre látványosabb az egymásra mutogatás a szegedi szuperlézer miatt, jobb- és baloldalon egyaránt mindenki teljesen biztos abban, ki a hibás a csúszásért (természetesen a másik), és már megint azok a vesztesek, akik nyugodtan dolgozni szeretnének. Ritka fontos beruházás lehet a szegedi, ezt az is könnyedén érzékelheti, akinek a ballagása óta fogalma sincs a fizikáról – el lehet képzelni, a szakmabelieknek mit jelenthet egy ilyen projekt. A többieket pedig meggyőzheti a több száz munkahely és az infrastruktúra-fejlesztés ígérete.

Ehhez képest nem látunk mást, csak felelőst kereső kormányt, a vádakat áthárító városvezetést és pletykákat Botka László és Lázár János, Szeged és Hódmezővásárhely, az MSZP-s polgármester és a fideszes kormány ellentétéről. Csodálkozzunk? Legfeljebb egy olyan országban, ahol még soha nem tettek keresztbe egyetlen tervnek sem, csak mert a másik oldal csinálta.

Csak remélni tudjuk, hogy Lázár János lesz az egyetlen, akinek lézerblokkolója volt, neki is csak az autóján, a szegedi projekt pedig rendben végigmegy. Mellesleg a kormányzati kommunikációs tanácsadók legjobb ötlete is ez lehetne: segítsenek Szegednek, aztán meglátják, mit kezd az ottani MSZP az „ezt is a kormánynak köszönhetjük” óriásplakátokkal a kész szuperlézerközpont mellett.

De túlnézve az aktuálpolitikán: hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Magyarországnak Szegeden aranybányája van. Az ottani tudományos élet nélkül az ország vajmi keveset érhet csak el. Óriási értékről van szó, merni kellene gondozni. Minden politikától függetlenül.