A Gazprom gázbirodalom végre leszáll a földre

Mi lesz, ha az Egyesült Államok után egyszer Kína, vagy akár Európa önellátó lesz gázból? Mi történik, ha a nem konvencionális gázmezők feltárása és kitermelése mindenhol olyan eredményeket hoz, mint Amerikában? A kérdés nemcsak a június szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum, hanem a szeptemberi krynicai „lengyel Davos” résztvevőit is alapos elgondolkodásra késztette. Az európai gázóriás Gazpromot szintúgy. Az általános változásokat – mint egy szimfónia nyitánya – szépen összefoglalta az elmúlt tíz nap. És nem mondhatni, hogy a Gazprom sok jóra számíthat a következő években kibontakozó tételekből.

1. tétel. Az amerikai gázforradalom ismét az Egyesült Államokat tette a világ legnagyobb gáztermelőjévé. Oroszország mindvégig igyekezett hűteni a palagáz-kitermeléssel kapcsolatos várakozásokat, mígnem azt vette észre, hogy egyszerűen átalussza a gázforradalmat. Mire oda jutott, hogy az északi-sarkköri Stokman-gázmezőn megkezdte volna az érdemi előkészületeket a kitermelésre, kiderült, hogy Amerikának már nincs szüksége importgázra ebből a forrásból. 20 milliárd dolláros projekt ment a füstbe. A cég a múlt héten hozta meg a döntést a felfüggesztésről. Vlagyimir Putyin államfő még a szentpétervári fórum előtt arra hívta fel az orosz gáz­ipart, hogy feleljen meg a palagáz kihívásainak. A szakértők fordításában: húzza ki a fejét a homokból, ahová néhány éve, az első repesztéses feltárások sikerekor dugta. Lehet, hogy elkésett.

2. tétel. Oroszországé a világ ismert gázkészleteinek 21 százaléka. A Gazprom exportmonopóliummal rendelkezik. Játszi könnyedséggel tartotta sakkban eddig európai partnereit, vígan alkalmazhatott légből kapott gázárképleteket a magas ár érdekében. Erővel volt képes kijátszani vevőit egymás ellen, megakadályozni azok egymás közötti gázkereskedelmét. Moszkva nem ment a szomszédba unortodox módszerekért. Jó ideje képes megakadályozni, hogy a Kaszpi-tengeri gáz Európába jusson. Befolyásának megértéséhez elég emlékezni, hogyan változik meg az aktuális magyar kormányok álláspontja a Déli Áramlatról akkor, ha a miniszterelnök négyszemközt marad néhány percre Vlagyimir Putyinnal.

Csakhogy a múlt héten történt valami: egy év nyomozati munka után az Európai Unió közölte, hogy a fenti gyakorlat miatt eljárást indít a Gazprom ellen. Mi ez, ha nem az orosz gyengülés, az európai erősödés jele? Vajon előfordulhatott volna ilyen, amikor még Gerhard Schröder volt a német kancellár (aki azóta a Gazprom tanácsadója, az Északi Áramlat egyik atyja)?  A nyolc kelet-európai országot érintő európai védelmi lépést a lengyel kormány azonnal üdvözölte is (a magyar ezt elfelejtette).

Bár az eljárás nyilván évekig tart majd, de cseppfolyósgáz-terminálok épülnek Európa partjainál, folynak a palagázkutatások, az amerikai fejlemények csökkentik a gáz árát, vagyis a tárgyalások a nagy európai partnerekkel nehezebbek lesznek az oroszok számára. Meg kell magyarázniuk például, miért kötik a gáz árát a kőolajéhoz (ami így magasabb). E kérdésben fontos mellékszál, hogy az egyes nemzeti kormányok képesek-e jó alkukat kötni országuknak, vagy jobb, ha olyan nagy vásárlók állnak velük szemben, mint az E.On. E cég itteni gázüzletágának megvásárlási szándéka mindenesetre azt mutatja, hogy a magyar kormány szeretné már maga tárgyalni a 2014 utáni gázszerződést, de korántsem biztos, hogy ezzel Magyarország jobban jár (lásd még az azeri tárgyalások „sikerét”).

3. tétel. A Gazprom profitja az első negyedévben 357 milliárd rubelre esett a tavaly január–március közötti 468-ról. Ennek csak egyik oka volt a nyugat-európaiaknak tett kényszerengedmény, illetve az Európát sújtó recesszióból következő fogyasztás-visszaesés. Otthon sem rózsás a helyzet. A gázpiacon második NovaTek, a Kremltől független orosz gázcég az elmúlt napokban újabb nagy oroszországi fogyasztókkal, közöttük erőművekkel szerződött le. Mások is erősödnek. A Gazprom így a hét végén eldöntötte: nem ad el több gázt tőle független gázkereskedőknek: sem a NovaTeknek, sem másnak. Vagyis a Kreml immár odahaza is kénytelen erővel fellépni a Gazprom érdekében.

4. tétel. Lengyelország augusztusig 111 engedélyt adott ki nem konvencionális gázmezők feltárására. Júliusig 25 próbafúrást végeztek. A becslések szerint Lengyelország alatt 5 trillió köbméter palagáz rejtőzik, a legoptimistább becslés szerint 2020-ban akár 15 milliárd köbméter gázt is kitermelhet (ami több, mint Magyarország éves gázfogyasztása). Oroszország válasza egyelőre az, hogy a palagáz „nem olcsóbb”, és Moszkva igyekszik minden módon egyetérteni azokkal, akik szerint a repesztéses eljárás földrengéseket, vízszennyezést, természeti katasztrófát fog okozni. Holott Magyarország tőszomszédságában akár egy baráti gázközéphatalom is keletkezhet, amely bátran léphet fel például az orosz gázszerződési tárgyalásokon.

Az orosz aranykor, meglehet, 2011-ig tartott. Az olaj- és gázpénzekből felépült három-négy világváros, és kiépült egy fél­despotikus demokratúra. Ennek a világhatalomnak a befolyását éreztük még akkor is, amikor az Európai Unió és a NATO ernyője kiterjedt fölénk. Paradox módon a Gazprom és módszereinek meggyengülése megint az orosz demokratizálás irányába fordíthatja a folyamatokat. Az európai energiapolitikában pedig az egyenlő felek szabad piaci megegyezésének perspektívája felé.