Az elmúlt 20 év politikája miatt sok cégnek lett üldözési mániája

A jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság bizonytalanná tette az embereket és a vállalkozásokat, az egész országra ez a hangulat lett jellemző. A legnagyobb problémát abban látom, hogy Magyarországon a „gazdaság motorjaként” aposztrofált kis- és középvállalkozások vezetői labilisak, sok esetben frusztráltak lettek. Legtöbbjük belefáradt a mindennapi „taposómalomba”. Nincs kellő motivációjuk, halogatják döntéseiket, egy helyben topognak, várják a „jó szelet” – vagy inkább a „sült galambot”?
Ezek a kis- és középvállalkozók önhibájukon kívül elszigetelődtek Európától, még akkor is, ha európai cégekkel munkakapcsolatokat tartanak fenn.

Bár a saját szakmájukhoz vitathatatlanul értenek, üzleti, pénzügyi kultúrájuk leragadt valahol a régi józan paraszti észnél. A pénzért folytatott harcban a közvetlen munkán kívül az egyetlen, amivel még foglalkozni kénytelenek, az adóelkerülés. Az elmúlt 20 év „vállalkozásbarát” politikájának köszönhetően jól fejlett üldözési mániájuk alakult ki, hiszen tudják, hogy bármilyen hivatal ellenőrzi is őket, büntetés lesz a vége. Nem is szövetkeznek egymással, mert mindenki potenciális ellenség. Mindezek azonban nem az egyes embereket minősítik, hanem azt a gazdasági környezetet, amelyben ők tömegesen erre az útra léptek.

Ebben a környezetben zajlik hazánkban a második (gazdasági) rendszerváltás. Azért nevezem másodiknak, mert sokan úgy tudják, hogy volt első. Pedig az állítólagos első nem volt igazi rendszerváltás: az új kis- és középvállalati tulajdonosi réteg kialakulásának alapja a politikai alapon történő privatizálás volt. Ezen új tulajdonosok mellett ott voltak azok is, akik saját munkájuk és/vagy leleményességük segítségével jutottak előre a magánszférában. De bármilyen eszközzel értek is el ezek a vállalkozók sikereket, többségüknek csak arra a hazai piacra volt rálátása, amely sok szempontból eltérően működött a fejlett piacoktól.

Az első komoly sokkhatást az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor szenvedtük el, amikor minden átmenet és piacvédelem nélkül ránk szabadították a külföldi tőkét. Ekkor stratégiai jelentőségű veszteségeket szenvedtek el a hazai cégek, és ez csak egy folyamat kezdete volt. Az eseményeket a jelenlegi gazdasági válság jelentősen felgyorsította. Most valódi farkastörvények uralkodnak. Aki arra játszik, hogy megpróbálja kihúzni addig, amíg megint minden úgy lesz, mint régen, Csipkerózsika-álmokat kerget. Fel kell rázni ebből az álomból a magyarországi kis- és középvállalkozásokat, mert ez az álom egyre több cég számára nem a királyfi, hanem a halál csókjával ér véget.

Csörög a nagy vekker: ébresztő! Történhetnek gazdasági és politikai változások, de a fejlődés akkor is csak előre mehet. Az igazi rendszerváltás akkor is megtörténik, ha azt sokan ennél derűsebbnek képzelték. Ha a piacot nem kézi vezérléssel irányítják, akkor bizony az erő dönt, az aktuális kormány összetételétől függetlenül. Bizonyos méret alatti vállalkozások (persze tevékenységtől függően ez más és más) léte gazdasági irracionalitás. A túlélés képlete: együttműködés vagy növekedés vs. csőd.

Egyre többek számára válik bizonyossá, hogy ez a válság nemcsak a gazdaságot, hanem az élet minden területét felforgatja. Tömegek veszítik el mindenüket, amit egy életen át felépítettek. A nulláról való újrakezdés pedig ebben a pillanatban gyakorlatilag képtelenség.
Mindenkinek látnia kell, hogy nagyarányú tulajdonosi átrendeződés folyik. Vannak, akik vásárolnak, vannak, akik eladnak, és vannak, akik egyszerűen csak tönkremennek.