Futóhomok

 Ez világos üzenet a térségben befektetni kívánó cégeknek arra, hogy az adókedvezményeken és a készpénztámogatáson túl egyfajta informális törődést is érezhet, aki a hazai termelést fellendíti.
De akkor miért mutatnak az adatok mégis mást, mint amit esetleg egy-egy ilyen gyáravató után érzünk? A magyarországi beruházások volumene az idei második negyedévben 5,9 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához hasonlítva.

A Mercedes-hatás éppen arra elegendő, hogy nullaközeli mínuszban tartsa a GDP-„növekedést”. Ellentétben a régió más országaival, ahol a változás még mindig pozitív előjelű, a cégek pedig bátrabban terveznek és fejlesztenek.

A kutya itt van elásva. Hogyan tervezzen meg egy beruházást valaki idehaza, ha fogalma sincs a négy hónap múlva várható állapotokról? Lehetetlen megmondani, hogy milyen forintárfolyammal érdemes kalkulálni, amíg a szavak és a tettek éles ellentétben állnak egymással például az IMF–EU-hitel ügyében. Lesz vagy nem lesz? És ha igen, mikor nem? Fogadóiroda legyen a talpán, amelyik ezt a kockázatot beárazza. Milyen terhek rakódnak majd a munkabérre? Megcsinálja-e a kormány a munkahelyvédelmi akciótervet, ha igen, miből nem? Tegnapig még úgy sejtettük, legalább a költségvetés sarokszámai kőbe vannak vésve, immár tudjuk, futóhomokra írták őket.

Nos, erre a futóhomokra kellene munkahelyteremtő beruházásokat építeni. Ez néhány nagynak megy, a kicsiknek még úgy sem, hogy jelentős részben EU-pénzből fejlődhetnének. Vesznek inkább állampapírt, ha ugyan nem költötték el rég minden tartalékukat arra, hogy a működést még veszteségesen is fenntartsák. Kérdés, meddig bírják még a recessziós homoksivatagban.