Nem a mostani kormány műve - A multiutálat népies lényege

A multiutálat népies lényege: idejönnek, eladják nekünk a rossz minőségű, magyartalan termékeiket, tönkretéve ezzel a hazai termelőket, szolgáltatókat, majd kiviszik a profitot az országból. Sokan hiszik, hogy ez a megítélés a kormány műve, pedig a multik nemszeretése már az előző kormányok alatt is létezett. Legfeljebb csak a tartós recesszióval felerősödött, hiszen bajainkért valaki felel, az pedig – könnyebb azt hinnünk – csak külföldi lehet. Persze nem immunis a politika sem a témára. A miniszterelnök több alkalommal kifejtette, kik nekünk a jó, és kik a rossz multik. Rossz a spekulatív tőke, jó az, aki itt gyárt, termel, foglalkoztat, hazai beszállítóktól vásárol, befektet, profitot forgat vissza, és hosszú távra elkötelezett az ország mellett. A gazdasági kormányzat akcióba lépett, kijelentve, hogy stratégiai együttműködési megállapodást kíván kötni mintegy negyven nagy multival. A negyvenből többek megneveztettek, egy aláírt, eddig. Lesznek-e követők? Meglátjuk.

A tapasztalat azt mondja, hogy a multik nem a szerződésektől lesznek magyarok és a magyar gazdaságpolitika sem attól lesz elismertebb, hogy kólával locsoljuk a GDP-t, hadd nőjön. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi tőzsdéken jegyzett nagyvállalatok különösen érzékenyek a politikával kapcsolatos viszonyban a „karnyújtásnyi távolság” megtartására. Ezzel együtt az irány, az együttműködés készsége jó és szükséges is, különösen a mindenkit érintő hét szűk esztendő idején. Szerződéssel vagy anélkül, a multik magyarabbak akarnak lenni. Hasonló változás világszerte zajlik. Több nagyvállalat tőzsdei jelentésében megjelennek a helyi társadalmi felelősségvállalási programokra költött összegek vagy éppen a kincstári befizetések, nem véletlenül. A multik globális helyett/mellett helyi relevanciára törekszenek. Igyekeznek aktív résztvevői lenni annak a gazdasági és társadalmi környezetnek, amelyben működnek. A befektetők körében pedig sokasodnak a társadalmilag felelősen vagy éppen valamilyen társadalmi hatás kiváltásának céljával invesztálók.

Nálunk egyre többen kísérelnek meg a logikai érvelésen túl érzelmileg közelíteni a magyar fogyasztóhoz. Korona és trikolor-erdő vesz minket körül a címkéken, a reklámokban, és „magyar” szlogenek nyílzápora zúdul ránk. A márkákat zászlóba csomagolva kapjuk meg. Minden magyar vagy nemzeti. Mintha ezzel el is volna intézve. Mégis él a rossz multi mém, nem szűnik a közutálat. Hiányzik mindebből a hitelesség. A hitelességhez pedig először is tények kellenek, valódi teljesítmény. A sok rossz multi ezermilliárdokat fizetett be a költségvetésbe az elmúlt mondjuk 20 évben. Milliókat foglalkoztatott, százezer tonnaszámra vásárolt magyar beszállítótól. Gyárakat fejlesztett eurómilliárdokért, és magyaroknak nyújtott sokszor nemzetközi karrierpályát.

Ebből azonban szinte semmi sem látszik. Amit tesznek, többnyire nem éri el a tömegek ingerküszöbét. Nincsenek adatok, tények, csak hiedelmek és szájhagyomány. A piros-fehér-zöld pántlikázás önmagában ezt nem oldja meg. Ha van jó multi, ideje hogy előlépjen. Tegye ki a tényeket, csak aztán a címeres zászlót. Létesítsen valódi közösséget a magyar fogyasztókkal, olyat, amelynek tagjai, ha kell, meg is védik. Nem tévedés, az internetes közösségi portálok korában van már erre példa. A multik eddig is tettek Magyarországért. Hiteles, elismert márkák azonban csak akkor lesznek, ha képesek lesznek ezt megláttatni és beláttatni velünk. Erejüket pedig, akár egymással összefogva, olyan célok elérésére koncentrálják, amivel tömegek tudnak érzelmileg azonosulni. Ellenkező esetben marad mindenki római.